Halhatatlan Szerelem- Utolsó Szívdobbanás 5. fejezet

Sziasztok!!!
Bocsi a késésért.... de készülni kell a ballagásomra....
Ezt a fejezetet Fanny97-nek, Beneesmenek és Hisztysnek küldöm.....
Közsönöm a segítséget!!!!:)
A JÁTÉK még mindig érvényes.......!!!!!!!
10 kommentárra lesz szükségem hogy hozzak frisset majd.... tudom hogy sokan azt gondoljátok minek, ilyenkor csak az írok nyávognak nyavalyognak, de aki ír az tudja miért kérem, hogy írjatok, én személy szerint szerintem rosszul írok de ha nektek tetszik annak csak örülhetek... de nem tudom hova terelgessem a történetet hogy tetszen... én a negatív kritikát is szívesen fogadom mert abból csak tanulok...
De 31 rendszeres olvasóm van, szerintem 10 kommentár nem sok...
Szóval ha megdobtok pár kommentárral csak örülök neki:)
Húúúú.... még szerettem volna valamit de most elfelejtettem:$ :D
Ha eszembe jut majd írom chatre vagy ide.....
Na jó olvasást : Ildella













5. fejezet
Döntések
(Edward szemszöge)
Ez tényleg Ő. Te jó Isten mért van itt, ez azt jelenti, hogy megint költözhetünk, vagy ami rosszabb itt maradunk és megint megkeserítjük az életét. Most mi legyen? Mit tegyek? Táncoljak vissza abba az életbe, amibe szeretnék, és rá megint zúdítsam gonosz lelketlen világomat? Vagy menjek el, megint a feledés homályába veszek, és csak egy rémálom lesz számára az a bizonyos nap, amikor megint megláttam azt a szirént, azt az angyalt, aki ellopta örökre végérvényesen a szívemet. Akiért még ölni is tudnék, épp ezért hagytam el, hogy ne legyen belőlem több baja. De megint itt a kérdés mért pont ezt az egyetemet választotta, amikor ott van sok-sok kitűnő egyetem ahova felvették. Mért??? MÉRT???????????
Hol van Charlie és Renée és hol a régi csotrogány Chevy??? Mikor volt Belláéknak annyi pénzük hogy egy gyönyörű Aston Martint vegyenek??? És voltaképp mért vált meg szeretett tragacsától, amit foggal, körömmel védett???? Megint az a fránya kérdés MÉRT nem értettem eddig se csavaros észjárását, de most végképp feladta a leckét.
Emmett mellettem ül és gondolkodik, mint én ő is a miérteken töri, a fejét a kocsiban ülünk, legalább két órája rezzenéstelen az arcunk, nem nézünk egymásra sem, nem megyünk sehova .
Gondolkodunk, hogy most mi lesz…
Haza kéne menni, megosztani a fejleményeket családommal is….
Oké, most szépen elindítom, a kocsit majd elhajtok, hazáig ott ismertetem a dolgokat… Carlisle biztos tud valami ésszerű magyarázatot….. vagyis reménykedem benne…..
Emmett már csak a kocsi halk dorombolására „ébredt” fel.
- Hova megyünk öcsi? Belluska után??? – kérdezte rám nézve én pedig némán megráztam a fejem
- Akkor??? Nem vagyok jó a barkóbába, úgyhogy ha nem megterhelő kinyithatnád a szádat és egy úgynevezett beszédbe foghatnál bele- kicsit ingerült volt, de megértem
- Haza megyünk Carlisle és a család tudniuk kell róla. Megint súlyos döntés van, amiben döntenünk kell. – rekedtes hangom kicsit megdöbbentett, mintha már legalább 1 napja nem beszéltem volna…
- Né…. megengeded, hogy mi is döntsünk valamiről?? – háborodott fel, talán jogosan majd felhúzott szemöldökkel fojtatta – Én úgy emlékszem, hogy amikor Bella elhagyása volt a vitatéma te fütyültél a családra csak a te saját csökönyös fejed után mentél…. és nem biztos, hogy jól döntöttél, ez azt is bizonyítja, hogy Bella itt van soványan szőkén csalódottan és úgy félt tőlünk mint a tűztől, egyébként is nem úgy volt, ahogy én emlékszem hogy ebbe az Egyetemre nem jelentkezett
- De ebben igazad van…. –mondtam és lehajtottam a fejem…..
- Ezt nem azért mondtam hogy önsajnáltatásba kezd… - mondta békülékenyen és rátette a kezét a vállamra – Tudod jól hogy téged és a hugit is imádom, azt szeretném ha boldogok lennétek EGYÜTT
- Köszönöm – néztem rá hálásan
- Nincs mit, de haladjunk, hogy elmondjuk a szitut a mi kis családunknak és majd döntünk… - ajánlotta Emmett
Ezután csöndben haladtunk hazáig. Leparkoltam a kocsit majd bementünk a lakásba. Esme máris megkérdezte, hogy mi a baj, amikor meglátta az arcomat, némán megráztam fejemet jelezve, hogy ne most. Esme bólintott, de aggódást láttam szép szív alakú arcán.
- Család! Nappaliba! Sorakozó!! – mondta hangosan Emmett
- Kisfiam miről van szó??? – kérdezte Esme de már a család többi tagja is lent volt
- Ajánlom, hogy fontos legyen, mert a gardróbomat rendezgettem- morgott az orra alatt mérgesen Rosalie
- Nyugi bébi, biztos vagyok benne, hogy ez még téged is érdekelni fog. – nézett szerelmére Emmett
Mindenki a nappaliba leült, és épp azt találgatta, hogy mi lehet az az életbe vágó, ami miatt le kellett jönni ide családi tanácskozást tartani.
- Az egyetemen éppen az egyik óráról jöttünk volna ki amikor egy lány szélsebesen ki akart futni a teremből de hasra vágódott..- kezdtem bele de Rosalie közbevágott
- Ez a nagyon fontos??!! – kérdezte ingerülten
- Ez még nem a fontos része vagyis ebből alakul ki a baj ha ezt lehet bajnak egyáltalán nevezni… - mondtam tovább – Az a lány aki elvágódott… az egy szőke lány volt nagyon ügyetlen és hát ….. Bella volt az……
Mindenki lefagyott. Legelőször Alice ugrott fel boldogan sikítozva.
- Visszakapom a barátnőm… Visszakapom a barátnőm……Visszakapom a barátnőm – énekelgette, de a jó kedvét egy sötét árny fedte el, eszébe jutott, hogy egy szőke lányról, mint utóbb kiderült Belláról volt az a két látomása – így már minden világos, Edward te is láttad azt amit én???
- Igen, sajnos – hajtottam le a fejemet szégyenkezve mivel ez mind az én hibám
- Edward, ezt most fejezd, be mielőtt ég belemelegszel az önmarcangolásba – morgott rám Jasper
- Fiam, ha ide jár iskolába, azt szeretnéd, hogy elköltözünk?? – kérdezte apám felhúzott szemöldökkel
- Hát, most úgy gondoltam, hogy szavazzunk, nem akarom ráerőltetni a saját akaratom rátok…..megint – mondtam megint lehajtott fejjel.
- Na megjött végre az esze ennek a nagyra nőtt csecsemőnek – morgott Rosalie
- Rosalie!! – szólt rá Carlisle
- Igaza van…. – mondtam fakó hangon
- Jól van akkor szavazzunk, a többség dönt – mondta Carlisle
– Tehát mi legyen, elköltözzünk vagy maradjunk, és akkor végre visszaszerezheti Bellát Edward. És végre mindenki boldog lesz!!! – vigyorogta Alice és már az agyában végigfuttatta a boldog idillikus család képét.
- Esme? – vette át megint a szót túlbuzgó húgomtól apám
- Szeretném, hogy a családom boldog legyen, úgyhogy maradjunk – mosolygott
- Jasper?
- Maradjunk! Mindenkinek kell a boldogság- utolsó mondatát úgy mondta, hogy mélyen a szemembe nézett
- Alice?
- Természetesen maradunk!! – pöttöm kis idegesítő energiabomba rám kacsintott, félszegen vissza tudtam mosolyogni
- Rosalie??
- Maradjunk? – inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek
- Emmett?
- Maradjunk – felvillantott egy 1000 Wattos mosolyt
- Edward?
- Nem tudom, féltem őt, nem tudom, mit tegyek, annyira szeretném magamhoz vonni megölelni vagy valami, de félek hogy kárt teszek benne… - mondtam elgyötört hangon – De ahogy úgy látom szerintem maradunk és megpróbálkozok a lehetetlennel és megpróbálom vissza szerezni életem értelmét. Maradjunk, és utánam a vízözön.
- Rendben, megértünk fiam – válaszolta Carlisle
- Szívem te mit döntesz?? – kérdezte férjét Esme
- Ami a családnak a legjobb és mivel ti így döntöttetek ezért én is azt mondom, hogy Maradjunk!!!
- Tehát ez egyértelmű maradás- állapítottam meg. – Ha nem haragszotok, meg én most kisszelőztetem a fejem.
Választ nem várva elindultam az erdőbe, nem tudom hova futottam, csak futottam egészen egy hatalmas villához érkeztem…. közelebb merészkedtem és megéreztem a világ leggyönyörűbb illatát, követve azt bemásztam egy ablakon , mivel a kíváncsiságom előrébb járt a józan eszemnél. Már csak akkor tudatosult bennem mit csináltam, amikor a szobaajtó kinyílt és valaki belépett………….