Halhatatlan Szerelem- Utolsó Szívdobbanás 9. fejezet

Sziasztok!!!!
Itt Ildella, és meghoztam a frisset... bocsi hogy csak most viszont elkezdődött a suli meg minden... én a gimi elsőt kezdtem ami még mindig elég húzós igy hát alig marad időm írni.... meg a másik ok hogy mért nem volt fenn hamarabb az az h nem volt meg sokáig a kért kommenthatár... de ugy döntöttem hogy lecsökkentjük a kommenthatárt így csak 7 db. komment után rögtön jön a friss... vagy is hát nem rögtön mivel iskolába járunk mind ketten Fannyval ezért ha kész lesz akkor rakom fel rögtön vagy én vagy fanny, a frissekre általában hétvégén számítsatok, szerintem vasárnaponként HA meglessz a 7 komment....
Ezt a fejezetet Fanny írta ugyh őt halmozzátok el sok dicsérő szavakkal mert szerintem fantasztikus lett:D
Na ennyit akartam...
Annak az olvasóinknak akiknek szintén iskola kezdés volt azt üzenem hogy kitartást:D
Aki meg már dolgozik.... hát annak is... csak éppen nagyobb kitartást:D
Na nem tudom h ez a kis bejegyzésem a friss előtt mennyire volt érthető mert nagyon éhes vagyok... és éhesen nem tudok gondolkodni:D Meg most értem haza a suliból és rögtön hozom nektek a frisst:D Lehet szeretni....
Sziasztok jó olvasást:
Ildella&Fanny97








Halhatatlan Szerelem – Utolsó szívdobbanás 9.fejezet
Felszabadultság….
(Bella szemszöge)

Már nyitottam a szám, hogy kimondjam gyűlölöm. És végre elég legyen a fájdalmaimból. De ekkor nem jött ki hang a számom. És tudtam, hogy a szívem ismét legyőzte az eszem.
- Bella? - fogta meg a kezem Edward.
- Nem gyűlöllek. Akármennyire is utállak a tegnap éjszaka miatt, nem gyűlöllek. Viszont kérlek, azt ne várd el tőlem hogy azonnal a karjaidba boruljak és megbocsássak. Edward elhagytál! Évekig gyötörtek a rémálmok. Újra, és újra átéltem a szörnyű érzést ahogy azt mondod nem szeretsz. A szívem törted össze... - ültem le a hideg földre, miközben újra a zokogás kerülgetett.
- Sajnálom Bella... Én csak, reméltem hogy túllépsz rajtam. Megakartalak védeni. Attól, ami vagyok. De én szeretlek. Hidd el nekem. - karolta át vállaim. Ez megnyugtatott egy kicsit.
- Elhiszem, de nézz végig rajtam. Nem csak külsőleg változtam meg. Sok mindent... - itt megálltam. Kérdőn nézett rám. Mit tegyek? Mondjak el neki mindent? Charlie-t, Viktóriát, a terveimet?
- Bella mit titkolsz? Látom a szemeidben hogy félsz. Bella, tudod hogy nekem mindent elmondhatsz. - guggolt le elém. Háromszor átgondoltam mire megszólaltam, de úgy döntöttem hogy azt a részt egyenlőre még kihagyom hogy átakarok változni.
Te akartad... Miután elhagytál Viktória megfenyegetett. Azt írta meg levélben, hogy megöli Charlie-t ha nem megyek önszántamból a halálba. Az első levélnél nem mentem. A másodiknál hajlottam rá. Másnap mikor hazaértem a suliból megtaláltam Charlie holttestét. Így hát ideköltöztem, hogy Reneenek ne essen baja... Ezt titkoltam. Ezt nem akartam elmondani... - hadartam el mindezt zokogva.
- Bella ha én ezt tudom. Annyira sajnálom! Annyira hülye voltam. De soha többé nem hagylak el ígérem.
- Régen is ezt mondtad... Nincs rá garancia hogy nem töröd össze újra a szívem... - suttogtam megtörten.
- Megértem hogy nem bízol bennem. De tudok várni. Ha kell még ezerszer is meghódítalak Isabella... - suttogta, majd arcomba lógó tincseim fülem mögé tűrte, és egyre közelebb hajolt. Éreztem leheletét ajkaimon. Tudtam hogy meg akar csókolni. Az eszem vészesen ordított, Ne! Még nagyobb fájdalmat akarsz magadnak? De a szívem már megnyerte ezt a háborút, így arra hallgattam, és nem toltam el Edwardot. Megcsókolt, és én visszacsókoltam, majd közelebb húztam magamhoz. Ő is még közelebb vont magához, majd ledöntött a földre mellém feküdt, és mellkasára húzott.
- Szeretlek Isabella. Szeretlek, és mindörökké szeretni foglak. Sajnálom ami a múltban történt, sajnálom amit tegnap este tettem. Nem tudom mi ütött belém. Ahelyett hogy magyarázkodtam volna, rád vetettem magam és...
- Edward fogd be! Ha jól emlékszem én sem ellenkeztem, olyan hevesen...
- De...
- Nincs de... amúgy.. hogy hogy kibírtad? Mármint, hogy nem öltél meg?
- Nem tudom... valószínűleg azért mert a hiányod mindent felemésztet bennem, kivéve az irántad érzett színtiszta szerelmem. És ezért nem csábít már a véred illata. - szippantott egy mélyet a hajamból.
- Aha. - mormogtam, majd mindketten csöndbe burkolóztunk.
- Szóval szőke haj, mélyen dekoltált pólók, miniszoknyák, magassarkúk, és száguldozás? - kérdezte mosolyogva. Én csak megrántottam a vállam.
- Miután elhagytál bármikor belenéztem a tükörbe téged láttalak. És a régi életemet. Stílust váltottam... Talán nem tetszik? - kérdeztem flegmán.
- Nem érdekel hogy hogy nézel ki. Felőlem mászkálhatnál akár kopaszon és meztelenül is. Téged szeretlek. Nem a kinézetedet... Bella... - fogta két keze közé arcom - megértem hogy neked ez most nagyon nehéz. De kérlek csak egy kicsit légy felszabadultabb.
- Legyek felszabadultabb? - ízlelgettem a szavakat. Rendben van Edward Anthony Masen Cullen. Felszabadult leszek...
Ekkor egy hihetetlen ötlet ugrott be. Mindig is imádtam fogócskázni. Legyek felszabadult? Hát te akartad...
- Kapj el! - pattantam fel a földről, majd futásnak eredtem. Persze, pár méter futás után megbotlottam. Már felkészültem a kavicsos föld okozta vágásokra, és pár másodperc múlva meg is éreztem a hideget az arcomnak csapódni. De a fájdalom nem jött. Félve nyitottam ki a szemem, amit időközben becsuktam, és Edward mosolygós tekintetével találtam szembe magam.
- Mond csak, hányszor estél el, amíg nem voltam melletted?
- Nem számoltam. - húztam össze a szemöldököm, miközben valami csípős beszóláson járt az eszem. Amíg viszont én gondolkodtam Edward ledöntött a földre, és lassan végigcsókolta állam vonalát, majd egy puszit nyomott szám szélére. Vártam hogy megcsókoljon, de ez nem történt meg. Ehelyett kérdőn nézett rám. Láttam a szemeiben hogy engedélyt kér arra hogy megcsókolhasson. Egy picit elmosolyodtam, majd magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Lehet hogy esetlen vagyok, de legalább van bennem némi szenvedély... Öregember... - bokszoltam egy aprót mellkasába.
- ó igazán? - mosolygott rám félmosolyával, miközben ujjai azonnal pólóm szegélyét kezdték el gyürködni, és ajkaival elindult ajkaim felé.
Olyan hévvel csókolt mint a múlt éjszaka. És én kész lettem volna újra teljesen feltárulkozni előtte. Sőt. Ha más szemszögből nézzük... A tegnap éjszaka volt a legcsodálatosabb azóta mióta megismertem Edwardot... Csak egy hátránya volt. Megízleltem a paradicsomi tiltott gyümölcsöt, és újra érezni akartam az alma ízét.
Edward keze lassan betévedt a pólóm alá, ezzel egy időben én az inge gombjaival vacakoltam. Mikor meglátta mit csinálok azonnal két vasmarkába szorította a csuklóm.
- Edward én...
- Bella nem tehetem. Nem vagy rá felkészülve.
- De... Hidd el tudom mi a jó magamnak. - szegtem fel az állam. Szem forgatva sóhajtott egyet, aztán elterelte a témát.
- Gyere haza velem. Egy koboldszerű lány már nagyon hiányol. - suttogta nyakam vonalára. Alice! A gondolatra azonnal felpattantam.
- Alice? És a többiek? Edward... Most eltudnál vinni magatokhoz? Annyira hiányoznak!
- Persze. - mosolygott rám, majd felkapott a hátára, és futni kezdett velem...