Mi lett volna... 7. fejezet

NA gyerekek ezt is meghoztam, bocsi, hogy ilyen gyatra lett, de most nem vagyok beszámítható hangulatba:D Hisztys ezt szerintem igazolni is tudja majd:D Na jó olvasást
Puszi Ildella
Mi lett volna… 7. fejezet
Sokszorosan idegesítő…
(Bella szemszög)
Megcsókolt. Nagyon, nagyon, nagyon érzéki csábító és még sok-sok jelző, ami nem épp publikus. Ezek jutottak most eszembe. De nekem ezt nem kellene éreznem. Vagy mégis? Bonyolult. Működne ez a kapcsolat? Nem nagyon hiszek, az ilyesmibe azonnal megölhetném. Egyébként is jön, haza Félix várnom kell rá. Csak ő tudja mi történt velem azon a bizonyos lázadó korszakban. Igen, ez a nekem Félixszel kell lennem nem Edwarddal.
- A válaszom az hogy elmegyek!- nyögtem. Azt hiszem életem hibáját követtem most el, és már mondtam volna az ellenkezőjét mikor Edward keserűen és flegmán válaszolt:
- Tőlem aztán!
- Hogy mi?! - kérdeztem megdöbbenten
- Ha nem, akkor nem... – mondta minden nem et kihangsúlyozva - Akkor én szerintem megyek is.
- De hát.... - kezdtem volna, hogy ne menjen hisz szeretem és vele szeretnék lenni, nem érdekel Félix nem érdekel senki csak is Ő.
- Semmi, de hát nem és kész ennyire egyszerű. Ja és ne menj el sehova mert abba a családod belepusztulna. Tudunk majd élni úgy, hogy egymás mellet kell néhányszor elmennünk. A suliban vagy itt. Én viszont az itteni látogatásaimat kicsit leredukálom. Így mindenki csak jól jár. - mondta
- Oké, ebben akkor szerintem egyet értünk, nem megyek el. - ridegettem el én is… Akármennyire szeretem, ezt nem teheti velem senki. A büszkeségem többet ér. Majd meglátja, hogy nélküle milyen jól elleszek.
Ezzel ki lépett és még hallottam, hogy gyorsan lerázza anyát és hazamegy. Megelégelve az otthonücsörgést felpattantam önmarcangolásom színhelyéről, a kanapémról és kivetettem magam az ablakon. Vagyis kivetettem volna magam, ha a bosszantó Alice meg nem érkezik a még bosszantóbb Emmettel és nem kezdenek magyarázni.
- Hé, Bella ugye nem akartál elmenni. Most nem rég hagytam Edwardnak üzenetet. Mi történt veletek? –kérdezte izgatottan és levetítette fejében a látomását, amiben Edward szomorúan roskad le a házában. Na, ügyes vagy Bella ez is a te hibád. Díjat adhatnának nekem a „idióta önző libáknak” címmel, aki csak megbántani tud mást. Holott szereti azt az embert. De épp ez a baj, hogy ember. Sajnos, Ha fajtánkbeli lenne, akkor nem tétováznák ennyit. De hogy is lehetne fajtánbeli ilyen szép tökéletes makulátlan lélekkel. Hogy elveszítse?! Azt már nem inkább én szenvedjek.
- Kis mókuska, mi van elment a szőke herceg? – röhögte Emmett és bennem felment a pumpa.
- Ha nem fogod be röktön darabokban végzed. – figyelmeztettem és rámorogtam
- Jujj de félek – mondta röhögve és még lábujhegyen táncikált előttem a kezével legyezve.
Nem fogod te ezt ennyire élvezni. Aki élvezni fogja, az én vagyok. Ördögien elvigyorogtam magam odasuhantam hozzá és kihajítottam az üvegablakomon majd utána ugorva kidöntöttem vele pár fát, majd végül mivel a haragom kezdett elmúlni ezért az épp érkező Félixet is kitüntetve dühömmel ezért Emmettet „véletlenül” Félix fele dobtam, aki mit sem sejtve nem reagált túl gyorsan ezért még több fa látta kárát. Szegény Esme ezért még kapni fogok.
Mint aki jól végezte dolgát leporoltam a kezem és szépen a bejárati ajtón bementem a házba majd Esmevel tudattam a károkat és felmentem összetakarítani a szobámba lévő kupit és elmentem vadászat ürügyével Edwardhoz, aki békésen szuszogott már. Meggyőzödtem, hogy rendben van és szépen tényleg elmentem vadászni.
Reggelre értem vissza hozzánk és mivel nem akartam beszélgetni senkivel ezért az ablakomon ugrottam be. De sajnos megláttam Félixet, aki a kanapémon helyezkedett el kényelmesen és a félig elolvasott könyvemet olvasta a „Büszkeség és Balítélet”-et.
- Te meg hogy kerülsz a szobámba? – morogtam, utálom, ha hozzányúlnak a cuccaimhoz.
- Csak vártalak téged, már nem is láthatom a barátnőmet? – kérdezte vigyorogva, és nekem megint kezdett emelkedni az agyvizem.
Közelebb jött hozzám és hozzányomódott, éreztem, hogy kíván. Gyorsan kellett valamit tennem, ezért ellöktem magamtól és a gardróbomba rohantam és csak a tükörbe vettem észre, hogy a vadászat megtette a hatását véres voltam mindenhol csapzott voltam és a pólóm is szétszakadva fityegett rajtam.
Meghallottam, hogy nyitódik a gardróbom ajtaja és Félix pofátlankodott megint be.
- Mit akarsz nincs erre időm, mond, gyorsan megszeretnék még fürödni és felöltözni. – mondtam ingerülten
- Áhh, minek a ruha, szerintem neked nem lenne rá szükséged. Anélkül is gyönyörű vagy. – dorombolta nekem meg felfordult tőle a gyomrom.
- Menj ki ha csak ennyit akartál…. –utasítottam
- Csak ennyit… Valami feketét vegyél fel azt szeretem rajtad… - mondta és rámkacsintott
Én ma nem fogok feketét felvenni, az biztos. Inkább kéket.
Mikor ezt eldöntöttem magamba szépen komótosan megfürödtem majd felvettem egy kék mélykivágott blúzt és egy farmert a kedvenc magas sarkú csizmámmal. Mikor megszemléltem magam elégedetten vettem tudomásul, hogy így jó leszek.
Az iskola unalmas volt, mint mindig, és az sem segített hogy Félix a többi iskolai bugrissal bámult egész nap.
Az ebédlőben sétáltam mikor megláttam Edwardot. Ő gyorsan odament az eggyik gyerekhez majd leütötte. Elkezdődött egy verekedés szerűség. DE az okát nem tudom, egyszerre ébredt fel a sokkból Félix és Emmett és mentek segíteni Edwardnak.
Innentől nem hallottam, hogy ott mi megy, mert az új csaj bosszantott fel de nagyon.
- Milyen szép az a bronzbarna fiú…. Jessica is mesélt róla…. Volt valami köztük. Emlékszem, hogy mondta Jessica:”Megvolt, Jó volt.” Hogy ez mit takar, nála nem nagyon tudom, de nagyon rendesnek látszik azon kívül, hogy most verekedik. – gondolta és egy félszeg mosoly is megjelent arcán.
Edward elhaladt mellettem és fellökte azt a csajt, aki ennek nagyon örült, szó szerint a szíve már kábé a 220-at verdesi.
Megint nem figyeltem a beszédet nem is érdekelt, csak az, hogy Edward ne legyen a csaj közelébe, ezért egy egy „Bocs hogy elrabolom de az apám orcos”-sal elrángattam a kocsimhoz, beültettem és elhajtottam vele 200 –al a házunk felé.
- Ez meg mi volt? –kérdeztem és nem voltam benne biztos hogy a kormányom túléli a haza utat.
- Semmi, csak szerencsétlen csajt felsegítettem ha már fellöktem. –válaszolta egyszerűen, és idegesített ez a mindenkinek segítek stlílusa, hárítanom kell nehogy észrevegye, hogy féltékeny vagyok.
- Nem az, minek kellett verekedést provokálnod? – kérdeztem idegeségnek leplezve zavarom.
- Ha megállsz elmondom. – válaszolta és nyelt eggyett.
Padlófékkel megáltam kiszáltam és vámpírgyorsasággal megkerülve a kocsit kiránottam Edwadot.
- Mond el – utasítottam
- Hát izé…. – kezdte de nem volt hangulatom kertelésre.
- Mond el – dörrentem rá de mikor rájöttem hogy beszéltem visszavettem egy fokkal és még hozzátettem – Légy szíves
- Hát hol is kezdjem …. –megint kezdi…
- Tudod mit ne mond el… - tettettem a sértődöttet és még a számat is lecsücsörítettem.
- Hát izé…. – még mindig itt tartunk
Hirtelen felindulásból elkezdtem vele kacérkodni hátha beválik…..
- Igen? Izé? –kérdeztem mosolyogva és elkezdtem a melkasán körözni a kezemmel
- Még mindig nem tudod? – kérdeztem mosolyogva fátyolos tekintetébe nézve
- Őhhh… izééé mit akartam mondani? –kérdezte meg és éreztem hogy majdnem célt értem
- Azt akartad elmondani hogy mért estél neki annak a gyereknek
- Mert eltereltem a figyelmét Félixnek- dadogta
- Minek? –kérdeztem megütközve – Te ismered?
- Igen- ekor megrázta a fejét és szerintem kitisztult mert a szája elé kapta a kezét
- Hupsz…. – motyogta
- Ez nem volt szép tőled, hogy így kihasználtál –rótt meg, és én elszégyeltem magam
- De ha már így alakult jár nekem valami – mámoros tekintetés az enyémbe fúrta és megprödített tengelyem körül a kocsinak nyomva szenvedélyesen elkezdte falni ajkaimat, de énsem voltam rest viszonozni. Addig folytattuk tevékenységünket ameddig nem érkezett valaki meg. Ez a valaki Félix volt mint utóbb megtudtam
- Edward bezsélhetnénk? – kérdezte utána rám sandított majd hozzá tette – Négyszemközt
- P…persze – dadogta és ilyenkor olyan édes….. – gondoltam, de gyorsan elhesegettem a rózsaszín felhőket mert még itt helyben leteperném.
- Na én megyek is.. –kezdtem és zavartan megvakartam a fejem és a lábammal rajzolgattam a földre – Félix majd vidd haza futva Edwardot.
Bólintottak, majd én beültem a kocsiba és padlógázzal elhajtottam, gondolkodnom kell de itt nem megy.