Starlight 10 . fejezet

Starlight 10. fejezet
Erőnk 2. rész
Most mi lesz?
(Bella szemszög)
Lányom szemében egyre-egyre folytak a könnyek és én nem tudtam mást csinálni, mint óvatosan megölelgetni és az apjával egyszerre dúdolni az altatót.
Közben nekem is járt az agyam…. Ha Rose-nak tényleg igaza van, akkor hatalmas bajban vagyunk, nem csak mi Stellával, hanem az egész nagy banda… Már amikor Reneesme megszületett, akkor is csak „kedvességből és jó szándékból” meg persze Nachuel segítsége volt a mérvadó.
Mindegy, amíg ez nem derült ki addig élni kell normálisan az életünket. Ezt megkell beszélnem Edwarddal. Ellöktem a pajzsom és hozzászóltam:
- Szerelmem, én felviszem Nessit a szobájába… meg kell beszélnünk még sok dolgot rendben?
- Persze szívem mondom mindjárt a többieknek- válaszolta hangosan
- Na de gyerekek…. –kezdte hülye méltatlankodását Emmett – Mért hagyjátok ki a család többi tagját ebből a nagyon érdekes diskurzusból….. hm…. Mi van, épp az éjszakai elfoglaltságot akarjátok megszervezni? –kérdezte és közbe húzogatta a szemöldökét is.
- Fogd be – mordultunk rá egyszerre Edwarddal
- Persze megint a kicsit bántjátok – és elkezdte dörgölni a szemét mintha sírna.
Reneesme meg már abba hagyta és nézte kisírt szemeivel nagybátya ökörködését.
- Anyu, anyu segíts bántanak – szaladgált Emmett Esme körül sírós hangon és a sírást imitálva…
Reneesme már nem bírta visszafojtani feltörő nevetését. De mi sem. Az egész család elkezdett nevetni és közben a mi mókamesterünk körbe-körbejárkált a nappaliba éljenezve magát.
- Na, látjátok, mire nem jó egy Emmett a háznál- vigyorogta teli szájal – Mindig mindenkit felvidít ugye Pöttöm Panna? –kérdezte és kikapta ölemből Reneesmét és körbe-körbe pörgette, aminek következtében eltört Esme vázája, de már nem is érdekelte jóságos édesanyánkat egy könnyen törő tárgy inkább unokája boldogságát nézte, aki viháncolva, sikítgatva nevetett.
- Ha abba hagytátok a nevetgélést akkor rá kéne térnünk a tárgyra... -kezdte Carlisle
- Persze főnök -vágta magát vigyázzba Emmett és még szalutált is...
Erre mindenkitől szemforgatást kapott Stela meg Demetri meg mivel még nem ismerték úgy Em-met mint mi kikerekedett szemekkel nézte a családunk hangulatváltozásait.
- De most komolyan- próbálta elrejteni mosolyát Carlisle - komolyan beszélek, Emmett ne mókázz már...
- Én is komolyan beszélek - volt felháborodva Emmett és még Carlisle kapott egy jó kis Emmettes választ - Mint egy szívroham, egy vámpírnál
Ezen megint elkezdtünk jóízűen kacagni de ekkor kirobbant az ajtónk és egy csapzott vámpír esett be akit rögtön felismertem....
- Te?! -rökönyödtem meg
Feltápászkodott és rám nézve elmosolyogta magát és ölelésre nyitotta kezét. Ellöktem és megkérdeztem ami engem foglalkoztatott legjobban...
- Mit keresel itt? - kérdeztem morogva, ne hogy bármit is elrontson mert én kinyírom...
- Nem is örülsz egy ezer éves barátnak... Ejnye ejnye Isa hát mi van veled kislány.. -kezdte és nekem a becézés hallatán majdnem felfordult a gyomrom....
- Bella elmondanád hogy mi folyik itt? És ki ez az idegen? -kérdezte Edward idegesen...
- Hát.... - izé .... őő... egy ilyen..... izé.... - gondolkodtam mit mondjak az igazat nem tehetem akkor valamit ki kéne találni mert így csak dadogok...



Mint mondtam rövidebb lett jóval és direkt itthagytam abba hogy kinozhassak másokat:D Na jó nem...:D Nem vagyok én olyan szadista.. De kell egy kicsi izgalom nem?:D:D:D
5 komi és kaptok újjat majd valamikor:D
Sajnálom ha nem tetzsik és hogy nem vagytok megelégedve a hosszával:D Sajna most ez ilyen lett:D Így jött ki..
De ha megtisztelsz pár kommentel akkor hálás leszek rettentően.. És a hála tudjátok üldőz amíg éltek:D:DxD