Halhatatlan Szerelem- Utolsó Szívdobbanás 6. fejezet

Sziasztok
Itt vagyok meg jöttem kicsi késéssel.. meg ballagás volt és elkellet egy hosszú magamban folytatott vitában döntenem mi lesz a blog sorsa.....
na ez most mind mellékes most az a lényeg hogy itt vagyok... vagyis ezáltal itt az új fejezet is...:D
A JÁTÉK MÉG MINDIG ÉRVÉNYES tehát:
aki a legelső komit írja és mellé mellékel egy e-mailt az megkapja a soron következő fejezet 1. oldalát....
Még valami mivel Beneesme épp nem ért rá és mivel így is sokat késtem ezért a fejezet NINCS LEBÉTÁZVA úgyhogy bocsi....
A kommentárhatár :10
Köszönöm a 32 rendszeres olvasót és a több mint 12 000 összes látogatót
Jó olvasást remélem tetszeni fog mert most próbáltam izgalmasra csinálni....
puszi Ildella


















6. fejezet
Eszeveszett érzelmek
(Edward szemszöge)
Kinyílt az ajtó és belépett rajta egy lány… Egy vörös hajú lány aki amint meglátott elkiáltotta magát…
- ISABELLA – sikította ekkor hangos lábdobogás hallatszott
Én lefagytam, azt se tudtam mihez kezdjek magammal ebben a helyzetben. Ekkor valaki a már félig nyitott ajtót teljesen kinyitotta, habár a berúgta jobb szó lenne rá.
-Dorothy mi tör…… - itt abbahagyta a szőke szépség, mert meglátott engem…. – Te?????!!!!!!
- Őhm………- gondolkoztam mit mondjak mért jöttem ide
-- Ti ismeritek egymást??? Te hívtad ide vagy, hogy jutott be egyáltalán ki ő?? – kapkodta fejét a vörös lány….. talán Dorothynak hívják….
- Nyugi Dorrothy, nyugi én hívtam ide csak azt hittem, hogy kinn van még a mosdóban azért rökönyödtem meg csöppet…. nyugi drágám nincs semmi baj… ő egy régi ismerősöm még abból a városból ahonnan jöttem és meglátogatott… de már nemsokára megy is el innen és megint a feledés homályába vész. – hazudta folyékonyan Bella úgy, hogy ha nem tudnám, hogy ebből a mondatból kb. a három negyede se igaz… elhinném simán.
De mikor tanult meg ilyen profin hazudni…..
Ja és az valami célzás akart lenni, hogy elmegyek??? Vagy lehet hogy ezt akarja??? Áááá én már ezt nem tudom, de én ebből a városból egy tapodtat, sem megyek el, amíg mindent ki nem derítek a szerelmemről. Miket beszélek???!!! Szerelmem…. hát már én sem tudom, hogy ki Ő pontosan annyit változott…. de igen ő a szerelmem, mert lefogadom, hogy a régi Bellám van elrejtve ebbe a szőke kicsit rideg megsavanyodott lányba….. és ha tehetem visszaéleztem azt a mindig pirulós barna gyönyörű angyalt, aki mindenkivel kedves aranyos, és aki nem tud hazudni.
- Edward !!!!!!!!!!! – szólított meg a szirén mogorva hangja
-Tessék??? – kérdeztem döbbenten és megráztam a fejem… vajon mióta gondolkodhatok?
- Már vagy 10 perce legyezek a fejed előtt….. – csattant fel durván – Mit keresel itt?
- Téged? – inkább kérdés mint kijelentés….
- Pfff…….. ez jó vicc….. – nevetett fel csupa keserűséggel a hangjába….
- Nem viccnek szántam – húztam el a szám, Ő tényleg más mint a régi Bellám volt
- Ha csak ennyit akartál akkor már mehetsz is mert sok a tanulni valóm – mondta de érződött hogy hazudik… úgy látszik nekem nem tud úgy hazudni mint annak a lánynak.
Próbált kitolni az ajtón, de nem sikerült neki.
- Mit akarsz Edward?? – kérdezte csúnyán ráncolva a homlokát, amikor belátta, hogy nem bír kitolni
- Téged! – mondtam és megpróbáltam körbe ölelni a derekát, de kihátrált…
Hát ennyire utál engem????
- Ne nyúlj hozzám….- hangja parancsoló volt de már láttam nem kell sokat csinálnom ahhoz hogy megtörjön a jég és az igazi külsejét mutassa
- Mért??? – kérdeztem és léptem egyet felé…. – Nem éreznéd jól magad, ha gyengéden a karjaimba tartanálak, ha újra énekelhetném neked az altatót… ha gyengéden végigsimítanék az arcodon… valahogy így és lágyán végig csókolnám az arcodat? – eközben végi azt csináltam amit mondtam, lassan elé lépdeltem gyengéden végig simítottam majd lassan megfontoltan közelítettem az ajkaihoz.
Na Edward most vagy soha ha most elutasít az azt jelenti hogy nem szeret már ha nem akkor nyert ügyed van… vagyis nem egészen de az mindegy azt majd akkor elintézem…. Édes jó istenem légy szíves az utóbbi legyen. Könyörgöm.
- Ezt nem szabad….. suttogta az ajkaimba
- Hmmmm…. – ez értelmes válasz volt…. gratulálok Edward….
Ajkaimat az ajkaira nyomtam és lágyan becézgettem vele kedvesemet…
Egyre hevesebben csókoltam, habár tudtam neki levegőre van szüksége ezért a még mindig az arcán tartott kezemet lecsúsztattam a derekára majd le a csípőjéig és szépen felemelve lábait a derekamra kulcsoltam… elhátráltam vele az ágyig és rádöntöttem kedvesemet aki ekkor elvált az ajkaimtól és zihálva lélegezett ahogyan én is… csak nekem nem kell úgy az oxigén mint ahogy neki…. régi emberi szokás… nem levetkezhető….
- Edward - suttogta zihálva – Ezt nem……
Nem akartam, hogy folytassa….. és úgy hívogatnak az ajkai… így hát megint elfoglalta szám a méltó helyét..
Amikor megint elváltunk beszélt tovább habár zihálva….
- Szabad…..- motyogta
Elkezdtem csókolgatni a nyakát, míg ő jóleső sóhajokat hallatott
- Edward – mondta halk hangon – Nem szabadna, te nem szeretsz engem…..
Annyira eufórikus érzés kerített hatalmába hogy nem hallottam, amit beszél….. vagyis hallottam, hogy beszél csak az agyamig nem jutott el a szavak jelentése
Hmm… ez érdekes….
- Edward…. – nyögte hangosan, amikor dekoltázsánál jártam csókjaimmal…. habár volt rajta egy mélyen dekoltált felső addig halmoztam el csókokkal, amíg az a fránya felső engedte.
- A francba is a szabályokkal – zihálta félőrülten és elkezdte hámozni rólam az ingemet.. – Nem érdekelnek, a szabályok nem érdekel senki, boldog akarok lenni – motyogta és a hajamnál fogva húzott fel egy vad és szenvedélyes csókra.