Mi lett volna ha... 10.fejezet

Sziasztok!!!!
Meghoztam a frisset emberek!!! Lehet nekem örülni:D
A vége most nem annyira durva:D Hisztys miatt ilyen ő ültette bele a bogarat a fülembe és a kezem automatizálódott és ezt hoztam ki Hisztys ötletéből:D
Még mindig 10 kommentár után kaptok frisset!!!
A játék még mindig érvényes: aki a legelső komit írja és mellé mellékel egy e-mailt az megkapja a soron következő fejezet 1. oldalát....
kb ennyi jó olvasást...
puszi Ildella


Mi lett volna ha…10. fejezet
Az igazság kiderül
(Edward szemszöge)
-Tudjátok nekem nem mindennapi életem volt Volterrában. – kezdtem bele, amikor még két perc múlva értetlenül néztek rám –Az apám Aro Volturi…. az anyám pedig Elizabeth Masen Volturi. Mindketten vámpírok. Apám egy próféciában olvasott egy olyan gyermekről, akit két vámpír nemz. Ez minden 1000. évben lehetséges… 17 évvel ezelőtt megint eljött ez az 1000. év és én megfogantam. Gyorsabban növekedtem, mint egy normális baba. Anyám vámpír létére ki tudott valahogy hordani… Születésemet a királyi hármas titokban tartotta…. abban reménykedtek, hogy a prófécia igaz és még a 18. születésnapom előtt megtalálják azt a lányt, aki ha átváltoztat, én leszek az egyik legsebezhetetlenebb legerősebb vámpír a világon és a Volturi fegyverként használhat….. Sok-sok éven keresztül keresték azt a vámpírt, aki majd átváltoztatja a „fegyvert”.
- Még mindig keresik…. De ha rajtam múlik, nem találják meg… mert én már megtaláltam… Te vagy az Bella… – mondtam halál nyugodtan ő pedig felébredve a döbbenetből… hatalmas kerek szemekkel nézett rám….
- Én?!?!?!?! De mért én??? - kérdezte hisztérikus hangon
- Azért mert a vérem énekel neked….. te vagy az az egyetlen különleges vámpír, aki számomra elhozhatja a különleges átváltozást ez által a különleges erőmet…. – mondtam
- La tua cantante… – suttogta Bella révedő tekintettel
- Pontosan… – helyeseltem és tovább folytattam „csodás” életem történetét
- Úgy neveltek mindig is hogy erős érzelem mentes harcos legyek… amíg a többi gyerek játszhatott a napsütésben addig engem harcra tanítottak az őrök… amíg más gyerek iskolába járt addig engem a volterrai vámpírok tanítottak az iskolás anyagokra egy két vámpír ismerettel megspékelve. 15 évesen betelt nálam a pohár. Gyűlöltem és a mai napig gyűlölöm a szüleimet, azért amit velem akarnak tenni. Nagy kínok árán elszöktem sok-sok pénzel, ami engem illett. És magányosan elkezdtem élni az életemet próbáltam a volterrai őrök elől eltűnni kisseb nagyobb sikerrel. De ettől függetlenül nem maradhatta tovább sok időt egy helyen, mert megtaláltak volna. Nekem már emberként is vannak képesség foszlányaim. Ezért nem hallod Bella a gondolataimat. Ha nagyon koncentrálok, ki tudom terjeszteni még valakire. Erősebb vagyok, mint egy átlagember, de sokkal gyengébb, mint egy vámpír…
- Azért nem tudott olyan könnyen megölni Félix, mert masszívabb vagyok, mint egy ember. Nos körülbelül ez az életem története nagyjából. Most pedig szeretnék tőled Bella kérni valamit. – feleltem szomorúan mivel tudtam, ha ezt megteszi nekem, akkor emberi életemnek vége.
- Micsodát…??? – kérdezte és szép ívű szemöldökét felvonta
- Változtass át – feleltem egyszerűen és vártam a reakciót
- Ezt te sem gondolhatod komolyan… – hördült fel – Amit az imént meséltél…
- Tudom mit mondtam, de meg is tudom indokolni a kérésemet… – mondtam higgadtan
- Tényleg??? És hogy mert én ezt az egészet reménytelennek látom!!! Edward, mért pont én??? Én ezt nem akartam – keseredett el ma már sokadjára szerelmem…
- Mért szerinted én ezt akartam??? Hogy a szüleim ne szeressenek… hogy egyedül legyek egész életemben érzelem nélkül…. és azt hogy most ilyet kérjek, tőled h örökre megvédjelek…..???? – kérdeztem felháborodva és szörnyen szomorúan, hogy azt feltételezi, hogy nekem ez minden vágyam…
- Sajnálom… - hajtotta le a fejét… – Tényleg sajnálom…. megteszem egy feltétellel…..
- Mi a feltétel??? – kérdeztem és már láttam a fényt az alagút végén….
- Nem mehetsz Félix után… nem intézheted el a Volturit …. nem engedem, hogy bajod essen…. – válaszolta határozottan.
- Bella tudod nagyon jól, hogy beszélnem kell velük….. El kell valahogy intéznem hogy ti biztonságban legyetek…..
- De… – kezdte de abbahagyta amikor Alice felsikított
- A…a…a…. v…oo…l….tu…ri…. i….d….e…jön….. – dadogta és az arca szörnyű rémületet mutatott
- Nyugi drágám… – kezdte csitítani Jasper amikor a térdeit felhúzta és hintáztatni kezdte magát…
- Még egy ok hogy gyorsan átváltoztass és eléjük menjek, nem hagyom, hogy a ti közeletekben legyenek…. – morogtam és határozottan Bella szemeibe néztem
- De…. – kezdte megint de mikor ránézett húga meggyötört arcára nem fejezte meg megkezdett mondatát… - Rendben!!!!! Muszáj sajnos ezt tennünk ugye?
- Igen – bólintottam határozottan és ekkor éles fájdalom kúszott testembe, amitől összerogytam
Bella azonnal utánam kapott… és utána Carlisle-ra tekintett, aki kiadta az utasításokat…
- Na jó… Emmett vidd fel Edwardot Bella szobájába…. és fektesd le …. Bella te egy azonnali sürgős vadászatra menj ide a közelbe és egyél annyit amennyit csak bírsz… nem hagyatkozhatunk véletlenekre.. az átváltozással kapcsolatban….. Alice próbálj megnyugodni….. Jasper segítenél neki?? Akinek még kell vadászni, tartson Bellával….. Indulás ki-ki a maga dolgára…. MOST!!!! – mondta határozottan és mindenki elkezdte csinálni a maga dolgát….. Emmett felkapott és felviharzott velem a szobába majd óvatosan letett az ágyra…………… Alice és Jasper utánunk futottak és velem voltak, amíg a többiek vadásztak…. Alice azóta kisebb nagyobb sikerrel de megnyugodott és eltudta mesélni Carlisle-nek a vízióját miszerint az-az átkozott Félix valahogy elérte Volterrát és elmondta Aroéknak hogy mit talált Forksban…. Aro eldöntötte, hogy elindulnak ide… pont annyi időnk van, hogy befejeződik az átváltozásom és már itt is lesznek Seattle tájékán onnan meg gyorsan elcsalom őket Forks környékéről…


Bella kb 2 óráig volt távol… és utána a szeme folyékony arany színben pompázott, ami csodaszép lett volna, ha nem csillogott volna szomorúan. Ettől én még szomorúbb lettem… így szerencsétlen Jasper arra hivatkozva, hogy nem lenne szerencsés itt lennie, amikor megharap Bella a vér miatt… inkább ki megy az erdőbe friss levegőt szívni.
Amikor Bella felkészültnek érzete magát… amennyire a helyzet megengedte szólt Carlisle-nak hogy készen áll, és hogy jöjjenek….
Emmett és Carlilse szorosan Bella mögött volt, ha nem birja kontrolálni magát, akkor le tudják tépni rólam…..
A többiek is itt voltak a szobába kivéve Jasper, aki egy fa ágán ülve figyelt minket az ablakból….
Bella már öt perce a nyakamnál vesz mély levegőket, amik segítenek neki megszokni az illatomat…
Ekkor elérkezett az idő szólt Carlisle-éknak hogy most fog megtörténi és egy nagyot nyeltem és felhúztam tarkójánál fogva egy szenvedélyes utolsó emberi csókra….
Amikor vége ért a csóknak akkor odahajolt a nyakamhoz kaptam egy utolsó puszit a nyaki ütőeremre majd éles fogait belemélyesztette papírvékony bőrömbe és elkezdődött a háromnapi kínszenvedés.
Nem tudtam mennyi az idő … teljesen elvesztettem az időérzékemet..
Nem üvöltöttem fel egyszer sem… pedig akartam. De engem nem úgy tanítottak.
Éreztem, hogy a sok kín után jön a megváltó halál. Éreztem, hogy a lábamból távozik a tűz majd egyenesen a szívemet veszi célba. Szörnyen fájt majd legutolsót dobbant és végleg leállt.
Kinyitottam a szemem és láttam minden porszemet és nem létező színeket… körbenéztem a szobába… már éjszaka volt és elég nagy vihar… dörgött villámlott…. kinéztem a nyitott ablakon és megláttam Bellát hosszú talpig érő fehér ruhában, ahogy széttárja kezeit és nézi, ahogy a villám becsap az erdőbe…….. Halkan felálltam majd Bellához léptem és átölelve a derekát a vállára hajtottam fejem. Ő nem nézett rám csak halkan megszólalt…
- El kell menned ugye? – nem volt más a hangja csak apró suttogás a hangos dörgések tengerében
- Muszáj….. – én sem beszéltem hangosabban, mint ő…
Az ölelésembe megfordult s rám emelte szemeit…
- Nem akarom, hogy elmenj…- suttogta és végigsimított az arcomon…
- Én sem…- ha tehettem volna sírtam volna legszívesebben… na, ennyit a nagy férfijúi büszkeségről…. – De muszáj
- Tudom… - lehajtotta a fejét én meg kezemmel felemeltem mélyen a szemébe néztem és lassan közeledtem ajkaihoz…
Különleges volt ez a csók…. ez a tipikus búcsúcsók volt, ami megváltoztat mindent….
Amikor tudod, hogy vége, és még sem akarod, amikor tudod, hogy nincs folytatás
Amikor érzed itt a vég… amikor lealkonyul és bekövetkezik a zord éjszaka. Amikor csak magadra számíthatsz, amikor egyedül vagy, távolt a szeretteidtől. Amikor tudod, hogy jó cél érdekében hagyod el őket…. de mégis fáj… húsmaróan kínzóan szörnyű érzés. De tisztában vagy azzal, hogy, meg kell tenned és ezt csak úgy megy, ha határozott és eltökélt érzelemmentes harcos leszel. Aki a szívét szerelménél hagyja, arra kérve őt, hogy vigyázzon rá, amíg visszatér a harcmezőből… hogy majd ha egyszer hazatévelyedik, visszakaphassa és boldogan éljenek együtt… az igazi családjával.
Akit akkor, amikor elmegy, arra sem méltat, hogy elköszönjön…. csak a szerelmétől köszön el egy utolsó szerelem teljes csókban és megfogadja, látják még egymást…..