Boldog Új évet mindenkinek!

Megragadom az alkallmat hogy mindenkinek Boldog Sikerekben gazdag Új évet kívánjak.
Remélem aki eddig olvasta a blogot ezentúl is fogja és megérti hogy ma mért nem fogok frissel szolgálni
Sajnálom de nekem is egy kicsit Szilveszter van! :)
Puszi:
Ildella

Starlight 9. fejezet

9. fejezet
Az erőnk 1. rész
(Bella szemszöge)
Elkezdtünk futni felfelé a 3. emeletre hol eddig csak Edward és az én szobám meg a vendégszoba volt. Most itt van Stelláék szobája és Leila-é is. Edward szépen bevezetett Eli szobájába, ami rózsaszín volt, és tele Barbie babákkal, plüssökkel és egy kiságy és egy normális ággyal is. A földön ült Esme és a kicsi. Esme melegen ránk mosolygott és intett nekünk. Én tartottam egy kicsit a Leila- val való érintkezésről, mivel sokkal erősebb vagyok. Edward látta tétovázásomat és egy kicsit tologatni kezdett. Még mindig gyökeret eresztve álltam erre ő felkuncogott és a fülembe suttogott:
- Nyugi nem harap – mondta viccelve majd hozzátette tök komolyan – Leszoktattuk róla!
- Harapott? –rökönyödtem meg én eddig azt hittem, hogy csak Reneesme harapott, nos, úgy látszik tévedtem.
- Igen, amikor az anyaméhben volt akkor is harapott- mondta nekem Esme szeretettel.
- Szia, kicsikém, megengeded, hogy játsszak veled? –kérdeztem gügyögve, mert előtörtek belőlem az anyai ösztönök.
Ekkor Edward felnevetett mögöttem.
- Annyira azért már nem kisbaba, hogy gügyögj hozzá. –nevette
1 óráig játszottunk Leila-val utána elkezdünk szélsebesen futni Edwarddal és Esme-vel a családi rét felé. Persze Leila –t már megint otthon hagytuk, mert nem lehet tudni mit, hoz nekünk a jövő.
Amikor odaértünk akkor rögtön Stella felé közeledtem, de Edward utánam kapott.
- Ne csináld, ők már itt vannak egy ideje és gyakorolnak és Stella új képessége is megvan, már épp azt próbálja uralni. –mondta és fejével Stelláék fele bökött ahol Stella tenyerébe tűz éget. Én erre megijedtem és arra gondoltam bárcsak elolthatnám, ekkor az égből egy vít oszlop nőtt és telibe találta húgomat aki prüszkölve ugrott el és mérgesen nézett rám.
- Na, hugi kaptál egy hideg vizes zuhanyt – röhögte Emmett most már a nevetéstől a földön.
- Ha ha nagyon vicces idióta, de nem a te ruhád ázott szanaszét –dühöngött húgom én pedig oda futottam hozzá és elkezdtem mentegetőzni.
- Bocsi annyira sajnálom, én nem akartam nem is tudtam, hogy ilyenre képes vagyok meg tudsz bocsájtani? Megteszek neked valamit, hogy kiengeszteljelek. –mondtam meggondolatlanul
Stella elgondolkodó fejet vágott majd biztos valami viccesen talált ki, mert Alice elkezdett nevetni.
- Mindenki menjen Emmett közeléből –mondta Alice vigyorogva
- Most, mért? –kérdezte döbbenten Emmett
- Nővérkém megvan a feladatod és akkor megbocsájtok – mondta ördögien vigyorogva én meg nyeltem egyet – Le kell egy ugyan ilyen bombával locsolnod magadat is és Emmettet is.
- Hát… nem is tudom – kezdtem, de a boci szemei meghatottak – Oké
- Nem nem nem nem nem – ismételgette Emmett de egyszerre kapott ő is egy hideg zuhanyt, majd én következtem elugrottam egy olyan helyre ahol nem kap el senkit a víz, és én kaptam az eddigi legnagyobbat, akkorát, hogy az egész családot beterítette én erre csak ennyit tudtam mondani
- Hupsz – vigyorogtam, amíg a többiek is nevettek, kivéve Emmett aki nekem akart játékosan ugrani, de amint 1 méteres körzetembe jött kapott még egy hideg zuhanyt, mert egy szép vastag vízfalba ütközött, amit nem épp szándékosan csináltam.
- Hogy az a… – és itt egy gyönyörűt káromkodott, de mindezt nevetve
- Hé Emmett ezt már nem kéne –mondta vihogva Jazz és még rátett egy lapáttal.
– Gyerekek is vannak itt – és játékosan befogta Reneesme fülét
- Hé, nem vagyok én olyan „gyerek” – nevette Reneesme
- Dehogynem – mondtuk egyszerre férjemmel
Összesen 2 órát hülyéskedtünk el. De ebben az időben is csakis a képességeinkkel. A harmadig órában átváltottunk komolyba.
- Na, lányok akkor próbáljátok magatokat körbeölelni a képességetekkel és menjetek egymásnak. – mondta Carlisle és Edward meg Dem felszisszent
5 perce próbálkozunk, de semmi, utána viszont a 6 perc környékén sikerült mindkettőnknek.
Elkezdtünk egymásnak szaladni, de ahogy összeértünk „robbantak az erők” és mindketten 10 métert repültünk és vagy 3 fának a végét jelentettük.
Amint földet értem máris Edward termett mellettem Reneesme -vel együtt és csak aggódtak.
- Anyu jól vagy? –kérdezte Nessi és én bólintottam
- Kicsim, kicsim, biztos? Ne nézzen meg Carlisle? –kérdezte most szerelmem erre pedig fejcsóválás volt a válasz és megpróbáltam felállni, ami 2 próbálkozás után sikerült. Egyből húgom felé szaladtam és megnéztem, hogy ő hogy van…
Amire én odaértem már ő is talpon volt.
- Stella jól vagy? –kérdeztem aggódóan hisz’ a testvéremről van szó.
- Persze, de ezt többet ne csináljuk. –mondta nevetve
- Oké – ezzel el volt intézve a „nagy” beszélgetésünk és folytattuk ahol abba hagytuk
Amikor végeztünk már régen este volt. Sok-sok dolgot tudtunk meg a képességeinkről. Többek között azt is, hogy én a vizet, ős a tüzet uralja. A régi képességünkkel tudjuk vegyíteni az újat. Ezt a pajzsokkal próbálgattuk, és míg Stella tűzpajzsot én vízpajzsot tudok csinálni. Olyat, amit Emmett már megtapasztalhatott, amikor nekem akart támadni.
Amikor hazaértünk Esme felment a kicsihez, lefektetni, de nem volt sok feladata, mert már az igazak álmát aludta.
- Na, jó tehát összegezzük – kezdte Carlisle – Bella új képessége a víz, míg Stelláé a tűz. Lehet vegyíteni a régi képességekkel és a kesztyűre szükségetek lesz, hogy nehogy robbanásokat idézzünk elő. Másra úgymond csak a megnövekedett testi erőtök a veszélyes. Gyorsabbak vagytok, úgy látszik, majd azt le kell mérnünk és ehhez Edward szükségét kell, kérdünk és Jacobét.
- De nekem nem hagy valami nyugodtan –mondta Rosalie
- És micsoda? –kérdeztük egyszerre
- Hát, hogyha erősebbek meg tehetségesebbek, akkor szerintetek nem akarja majd valaki megkaparintani őket? –kérdezte és vigyorogva vette észre ledöbbent arcunkat, amikor leesett mit akart mondani
- A V… o… l… t… u… r… i… – dadogta Reneesme és megjelent az első könnycsepp a szemébe.

Karácsonyi meglepi

Na gyerekek... először is nagyon Boldog Karácsonyt!

Hatalmas meglepetésben lesz részetek!! Ebben nekem Beneesme-is segít úgyhogy neki is köszönjétek meg....

Az idei rossz karácsonyra!!!

(Esme szemszöge)

2009 et írunk, elérkeztünk ahhoz az ünnephez, amit minden ember és vámpír egyaránt megünnepel. A karácsonyt!!!

Épp a konyhaasztalnál ülök és tervezem az ez évi díszítést. Amikor bejön Nessi meg Jacob.

- Nagyi ránk ne tervezz mi nem veletek fogunk ünnepelni! - jelentette ki egy szem unokám

- És ha szabad megtudnom mért nem? - kérdeztem elszomorodva

- Mert Jacob nem bírja már ezt a sok illatot! - mondta Nessi és Jacob meg lehajtotta a fejét, mert azt hitte most leszidom... De buta...

Ekkor betoppant Alice Jasper Emmett és Rosalie. Veszekedtek valamin...

- Nem engedem anya annyit vesződött rajta nem fogtok csak úgy itt hagyni minket! - mondta Alice ellent mondás nem tűrő hangon

- Dehogynem, mi el szeretnénk menni és el is fogunk! - jelente ki Rose és Emmett a fejét rázta hozzá.

- Nem, ha kell Jasper fog vissza titeket ugye szívem? - szólt idegesen másik lányom, de nem tudom min akadtak fenn. De féltem beleszólni is nehogy én is belekeveredjek.

- Kicsim, én nem fogok velük összeveszni, mert nem lesznek ezen a karácsonyon? - szólt Jazz és nekem ekkor kiderült mi is a veszekedés tárgya.

- Áruló - mondta megint lányom most már a mérge mellé sértődöttség is társult.

- De kicsim, nem vagyok áruló ez viszont hülyeség! Ilyenen fenn akadni. ?- orgatta a szemét fiam és megpróbálta átölelni Alice-t és megnyugtatni.

Ekkor két dolog is történt Edwardék szaladtak lefelé és megjött a férjem.

- Helló Család! - üdvözölt minket Carlisle - Mi a gond? - kérdezte

- Nagyon is sok a gond?. - kezdte Alice - Nessiék és Rose-ék nem lesznek karácsonykor...

Ekkor elsötétedett a szeme és amikor "visszajött" a mi világunkba mérgesen hozzátette:

- Ja, bocs kihagytam, hogy Edward és Bella sem lesz! - vágta oda dühösen és nekem itt elpattant valami és elkezdtem könnyek nélkül zokogni.

Közben mindenki veszekedett mindenkivel. Én meg már annyira rosszul éreztem magam, hogy leültem egy székre és a kezembe temettem az arcot és még keservesebben rázott a zokohás.

- ELÉG!!!!! - kiabálta Jasper és ettől a hangtól mindenki abbahagyta az ordibálást.

- Ha akartok, menjetek bánom is én Esme teljesen kikészült miattatok. Nem érdemlitek meg, hogy velünk karácsonyozzatok! - jelentette ki mire minden gyerekem felmordult

- Igaza van, mindenki menjen a dolgára. - mondta Carlisle már dühösen

- De hát... - kezdték

- Nincs semmi, de hát...MENJETEK - adta ki az utasítást férjem aki már engem ölelt.

- Mi nem megyünk Jake kibír még pár órát! - szólt Nessi

- Ühüm - szipogtam

- Mi is - mondta Bella és odaszökkent hozzám és megpuszilta az arcom

- Nem kell, ha van más egyéb elfoglaltságotok, akkor nem szeretnélek feltartani titeket - ennyire futotta tőlem és újra felrázott a zokogás

- Ne butáskodj anya, hisz mindenki maradni fog - mondta Alice és szúrós pillantásban részesítette Rose-t, aki beleegyezően bólintott ekkor nekem nagyon jó kedvem lett a család egységes meglátásán.

- Jól van gyerekek akkor ki vállalja a fűrész feladatát? - kérdeztem újult boldogsággal

- Hát, mint mindig Én - mondta Emmett és már el is tűnt az ajtóban.

Boldogan felnevetett a család. Pár perccel később egy nagy reccsenést hallottunk az erdőből, majd még egyet. De mért kettőt? Biztos megint darabokra törte szerencsétlen fenyőfát. Erre elkuncogtam magam.

- Na, jó tehát akkor az ajándékotokat hozzátok le - mondtam boldogan és már itt is volt a fenyőfa, ami nem fért be a bejárati ajtón tehát segített Jazz neki és az ablakon dobta be.

- Fiúk ti hozzátok le a díszeket. Egy kettő - mondta Alice és még csettintett is egyet

- Majd én hozom - mondta Jake és már fel is rohant lefelé nem látta a sok doboz miatt, hogy hova tart és átesett a kanapán és az üvegdíszek mind darabokra tört a földön.

- Hát ez egy fantasztikus karácsony lesz - gondoltam magamban fancsalian

- Mit csináltál Jacob a kutya úristenit - kiabálta Alice

- Hé, nem direkt volt - védte magát és Alice ott tartott, hogy nekimegy ha Jasper nem nyugtatja le meg is tette volna.

- Gyerekek elég! Van boánk és izzósorunk szépen feldíszítjük azzal! - mondtam a hangomba egy kicsit szomorú éllel, hiszen ezek voltak a kedvenc díszeim és a legutóbbi költözés óta nem vettünk másikat és a régit sem tartottuk meg.

- Nyugalom drágám, majd veszek neked ugyan ilyet - nyugtatott szerelmem

- Oké - mondtam bizonytalanul

2 óra kellett, hogy valamit csináljunk a házzal, hogy normálisan nézzen ki. Elmentünk egy nagy családi vadászatra mindenki tudott fogni a kedvencéből egyet tehát: Edward hegyi oroszlán, Bella is, Emmett grizly-t Alice én és Carlisle 4-4 szarvast. Jacob csak egy nyuszit cincált szét. Reneesme és Rosalie is mint utóbb megtudtam oroszlánoztak. Hazafelé tartottunk, amikor elkezdett esni a hó.

Mi lányok szépen felszaladtunk Alice szobájába hol a szép koktélruhákból választottunk. Nekem egy bézs ruha lett a választottam bézs magas sarkúval. Reneesme zöld ruha zöld magas sarkúval. Bella kék koktélruha szürke magas sarkú, Rosalie tűz piros ruha, fekete magas sarkú. Alice fekete ruha fekete cipővel. Amikkor leértünk akkor 5 elbűvölt szempár nézett ránk. Végül megtartottuk ezt a kicsit szegényesebb karácsonyunkat. Sokáig beszélgettünk, amikor hirtelen felugrott Alice és hangosan megszólalt:

- Tudjátok mit? Én most köszöntőt mondok az Idei rossz karácsonyra. Ha ez nem lett volna ilyen és elengedtünk volna titeket kettesben lenni meg kiszellőztetni a fejeteket, vagy esetleg újra összeházasodni - kezdett bele, és amikor egyes részeknél tartott mindig a felé fordult, akinek a tervét mondta. Mindezekben Rosalie és Emmett terve lepett meg Összeházasodni? Az szép akkor szervezhetek újabb esküvőt!!! Hurrá!!! Folytatta tovább - Akkor nem tudtunk volna egy ilyen meghitt családias estét együtt tölteni. Sőt még úgy is, hogy Jacob eltörte a díszeinket - ami miatt még most is haragszom - de én azt mondom, legyen ilyen rossz az összes karácsonyunk!! - nevetett fel a végére

- Tudjátok, mit legyen ilyen az újesztendő is! - mondta Edward és mindenki elnevette magát ezen.

Na így zárult nekünk ez az idei rossz karácsonyunk. Azt kívánom nektek is, hogy legalább ilyen "rossz" legyen.

THE END

Esme Ruhája és cipője:

Rosalie ruhája és cipője:

Alice ruhája és cipője:

Bella ruhája és cipője:

Reneesme ruhája és cipője:

( a zöld ruha)

Karácsonyra rózsákat?

Itt a Karácsony. A vámpírok megünneplik a karácsonyt úgy mint bármilyen más emberek. Mért ne tehetnék meg? A Karácsony szent ünnep. Meghitt hangulat, a feldíszített fa, az ajándékok, az ünnepi vacsora. Nos a vámpíroknál ez egy kicsit másképp van.

A vámpíroknál az ünnepi vacsora kimarad. Ugyan minek készítsenek ételeket amelyeket ne szeretnek, meg nekik nem is tápláló? Ha van vacsora, akkor az másmilyen. Elmennek vadászni az erdőbe. A z ajándékozás ás a Cullen családnál. Nem holmi olcsó kütyük, hanem nagy, drága dolgok. Olykor még túl nagyok is. A feldíszítet fa nem különbözik az emberek által készített fától. A meghitt hangulat is ugyanúgy megmarad, az ajándékozás öröme itt is megvan. Ám az idei karácsony más lett mint a többi?

- Bella!- szólt Alice, a szobájából. Ott volt még Rosalie, Reneesme és Esme. Épp gyűlést tartottak, már csak Bella hiányzott. - Gyere ide!

- Mindjárt megyek!- konyhaszékből gyorsan felpattant, és az újságot, lerakta a konyhaasztalra. Fellépdelt a lépcsőn, és betért Alicékhoz. - Itt vagyok. Na de mi ez a gyűlés itt?- hökkent meg, amikor belépett az ajtón.

- Gyere ülj le, mindent elmondunk!- tudakolta Esme.

- Oké, oké?

- Szóval Bella, azt tervezzük, hogy kicsípjük magunkat, karácsony estére! Azt már tudjuk hogy a fiúk is terveznek valamit, de azt nem, hogy mit. Szóval meglepjük őket még az ajándékok mellett. - Bella figyelt, és egyszer csak azt vette észre, hogy az összes szempár őt nézi. - Mi van?

- Na mit szósz hozzá?

- Felőlem? oké benne vagyok. De akkor ez miből is fog állni?

- Hát abból, hogy magunkra öltünk gyönyörű ruhákat, aztán kicsípjük magunkat és amikor a fiúk már lent lesznek a nappaliban mindannyian, akkor mi szépen lesétálunk, és nekik tátva marad a szájuk!- nevetett Reneesme.
.- Na szóval ugye holnapután karácsony, és gondolom mindenkinek megvan hogy mit ad karácsonyra a másiknak, de akkor holnap még egyszer így összejövünk, hogy megbeszéljük azt, hogy ki mit vesz fel, és akkor kicsit egymáshoz öltözzünk.

- Oké én benne vagyok - jelentették ki a lányok.

Közben a fiúknál?

- Na figyeljetek srácok!- szólt Edward. - Arra gondoltam hogy meglephetnénk a lányokat karácsonykor! Kibéreltem egy iskola tornatermét karácsonyestéjére. Elvinnénk őket, sötétített ablakokkal, és valaki addig elvinné a fenyőfát, az ajándékokat amíg mi kocsival furikázunk a lányokkal. És mikor odaértünk, ott lenne zene, meg kidíszítenénk, és ott tartanánk a karácsonyt. Mit szótok hozzá?

- Akkor ki is kel öltöznünk?- kérdezte Emett.

- Hát igen.

- De a lányok nem fogják tudni hova visszük őket, nem fognak kiöltözni, és ott fogunk bulizni velük ők pedig valami hálóingben állnak majd. - tanakodott Carlisle.

- Ez egy jó meglátás? hát nem tudom mi lesz, de ha így is lesz, akkor meg lesz annak még a varázsa. ? gondolkozott Ed pozitívan.

- Nos nekem semmi bajom nincsen vele, úgy hogy benne vagyok!- szólalt meg Jasper.

- Szerintem is okés dolog. - Jelentette ki Jacob.

- Akkor én is benne vagyok, csak akkor ki viszi őket oda? Egy kocsival, vagy kettővel? - kérdezte Emett

- Kettővel. Ne legyen probléma a hely miatt. - válaszolta Edward

.- Akkor én leszek az egyik sofőr. - jelentkezett Em.

- Én meg a másik. - mondta Carisle.

- Ok akkor ezt megbeszéltük. Majd még beszélünk, így együtt, oké?- kérdezte Edward.

- Rendben. - válaszolták kórusban, aztán ment mindenki a maga dolgára.

A következő napokban pedig ment a pusmogás. Edward nagyon aktívan szervezett, de a lányok sem maradtak ki. Ők is sok mindent firtattak. Pl.: hogy mi vegyenek fel, milyen sminket készítsenek, meg ilyesmik.

Észrevették hogy tervezz valamit a másik,és amikor megkérdezték mi is ez a pusmogás, akkor?

- Áááá semmi?- mindkét félen a válasz ez volt.

Így ment ez a végsőkig. Néha szétrobbant a fejük, hogy most akkor mi is van? Kisebb összeveszések is voltak emiatt. Míg eljött a nagy nap?

Reggel, december 24.

- Szia kicsim!- köszöntötte Edward Bellát. - Boldog karácsonyt!- mosolygott.

- Szia, jó reggelt, és neked is! - és megpuszilta Ed nóziját. Mire ő még jobban mosolygott.

- Mit terveztél délutánra?- kérdezte Edward.

- Nagyon semmit, szerintem karácsonyozunk. Carlisle azt mondta megbontunk egy pezsgőt is.

- Hát ebéd után, terveztem valamit, úgyhogy megtennétek hogy itthon leszel te és a lányok?

- Jó? de miért is? - kíváncsiskodott Bella.

- Nem mondok többet.

Bella ránézett, kérdőn felvonta szemöldökét, viszont úgy látta hogy Edward megtörhetetlen. De nem hagyta annyiban. Gondolatait kezdte el keresni Edwardnak, nem nagy sikerrel. Csak azt látta, hogy Edward a legújabb, leggyorsabb kocsira gondol, ami kijött a kifutón.

Délután. Lányok készülődnek. Bezárkóztak Alice szobájába, és ki nem mozdulnak onnan. A fiúknak ez feltűnt, de nem nagyon foglalkoztak vele. Minden el volt rendezve, a tornaterem fel volt már díszítve, már csak a fenyő és az ajándékok hiányoztak, amit addig a nappaliban voltak. Észrevétlenül akarták elvini, hogy a lányok ne fogjanak gyanút. Mindenki nyugodt volt. És 6 óra. A fiúk mindannyian lenn.

- Lányok! Bella, Esme, Alice, Roslaie, Reneesme gyertek le! - szólt fel Jacob.

Álltak és vártak a földszinten a lépcsőnél, szmokingekben. Hallatszódott hogy kinyílt az emeleten az ajtó. Cipőkopogás, magas sarkú cipő kopogása hallották. Kisebb kuncogás Alicetól, és a csoda lejött a lépcsőn!

Esme gyönyörű bíborszínű ruhában, és gyönyörűen kifestve, odasétált Carlisle-hoz, aki nem jutott szóhoz. Utána jött Reneesme. Már vadab fekete szerkóban, egy rövid kis szoknyában, és egy piros szívvel jelzett fekete rövid ujjú pólóban, amire vet egy kisebb kabátkát. A haját Alice nagyon jól felfogta. A szemei pedig füstösek voltak. Jacob állt tátott szájjal mikor odaért. Alice egészen egyedi, vörös és belopva egy kis zöldes, karácsonyi ruciban. Elegáns mégis hangulatosan, a sminkjével. Jasper csak nézett és ennyit mondott magában: Húúúúúúúúúúúúúúúú! Rosalie rózsaszín ruhában, amire kisebb virágok voltak varrva és zöld hatással még az ékszerek. A sminkje maga volt a gyönyör. A zöld és a rózsaszín a virágok jelképesen előjött. Emetthez sétált, miközben haját igazította meg. Végül Bella lépdelt le. Amikor Edward meglátta úgy elképedt hogy még a falhoz is kellett dőlnie. Ezer színben csillogó ruhája teljesen magával ragadó volt. Az ékszerek és a cipők is ezt erősíttették. Füstöt szeme volt, de mégis, csillogott. Volt rajta egy csillogó réteg. Amitől még jobb volt.

A fiúk mindenre számítottak csak erre nem. A párok csak nézték egymást és nem tudtak mit szólni. Egy idő után, suttogni kezdtek egymáshoz. Kezdett feloldódni a légkör. És ekkor?

- Figyelem figyelem!- szólt Edward. - Lányok megkérnélek titeket hogy menjetek a garázsba és Jasper és Em elvisz titeket!

- De hova? - kérdezték kórusban.

Mire Ed újra elismételte az eddig elmondottakat.

- De mégis hova?- kérdezték újra

Edward újra elismételte. A lányok inkább elindultak a kocsikhoz. Beültek, és lesötétített ablakok várták őket. Rosalie és Alice ült Emetthez, a többiek pedig Carlislehoz

Elindultak. Közben Ed-ék megfogták a fákat meg az ajándékokat és elindultak, de nem kocsival, hanem gyalog, mert így gyorsabb. Csak vigyázniuk kellett a szmokingokra. Azzal nem is volt probléma, hamar ott voltak és elhelyezték a már feldíszített helyre a karácsonyfát és az ajándékokat. Tíz perc múlva ott voltak a többiek is. Bekötötték a lányok szemét és csak úgy húzták ki a kocsiból őket. Óvatosan bevezették őket a terembe, és leszedték a szemükről a kendőt. A lányok csak álltak és bámultak. Elindítottak egy karácsonyi szép zenét, és éléük álltak.

- Szabad egy táncra? - kérdezték.

A mire a párjuk elindult és táncoltak. Karácsonyi tánc, a nagy teremben, a szerelmükkel, zenére. Bellának könny szökött a szemébe, úgy nézett fel Edwardra. Esméék már nem csak táncoltak hanem ölelkeztek és Esme is sírt. Alice hosszasan Jasper szemébe nézve táncolt. Így mondott köszönetet. Rosalie-nél is eltört a mécses, és halkan sutyorgott Emettnek. Jacob és Reneesme homlokukat összeérintve táncoltak. Egymás szemébe néztek. Vége lett a számnak, a fiúk elléptek kedvesüktől és előhúztak egy vörös rózsát. Erre örömteli, meglepődött, sírásos nevetés alakulat kis és mindenki beborult a kedvese karjaiba. Bella hangosan ki is mondta, könnyeket törölve:

- Köszönöm! Köszönöm Edward! - és megcsókolta.

Olyan meghitt volt. Csak jöttek a dalok és táncoltak. Örültek hogy egymásnak vannak. Karácsony este így telt. Mindenki kedvesével volt és boldog volt.

Aztán jött az ajándékosztás. Nagyon jó kis dolgokat kaptak. De ennek a karácsonyka nem ez volt a fő szenzációja. Hanem hogy EGYÜTT vannak.. Jól összejött minden, a lányok is szépek voltak és a fiúk mutatványa nagy nagyon szép volt.

Ez egy jó karácsony volt.

Szerző: Beneesme

Mi lett volna ha 3.fejezet

3. fejezet

(Edward szemszöge)

17 éves vagyok és az igazi nevem Edward Anthony Masen Volturi. Éppen Forsksba költöztem. Apám Aro Volturi és édesanyám Elizabeth Masen Volturi. Bujkálok kötelességeim elől. Habár én ezt nem nevezném kötelességnek. Kötelesség, lenne, hogy vigyem ki a szemetet vagy etessem meg a háziállatokat. Nem az, hogy áldozzam fel magamat a 18. születésnapomon, hogy egy lelketlen szörnyé, vámpírrá váljak. Mért büntet engem a sors?!? Mi rosszak követtem el, hogy ez a büntetésem. A szüleim lelketlen szörnyetegek. Barátom nincs, egyedül tengetem, mindennapjaimat a sok- sok pénzel, ami az örökségem? De mire megyek vele. Semmire.

A Volvómmal épp az új iskolába igyekszem, leparkoltam egy méregdrága kocsi mellet. Kiszálltam és megláttam egy furcsa nem hétköznapi családot, köztük is egy gyönyörű angyalszerű lányt. Barna haj Arany szemek,gyönyörű arc,szép testalak,egyszerűen észveszejtő ahogy kinéz csodálatosan furcsa és megigéző a látványa. Mellette gondolom a testvérei,mind engem néznek. Még az a csodálatos angyal is. Ekkor megszólalt a nagydarab testvére.

- Na mi van kistigris bejön az új fiú ? –húzogatta a szemöldökét

Én bejönnék neki? Á képzelődsz Edward, ilyen szerencséd nem lenne soha az életbe. Vagy mégis? Á hagyjuk a francba. Ekkor megszólalt csilingelős szégyenlős hangján az én angyalom.

- Emmett pofa be 1 nem vagyok, kistigris 2 hagyj békén, mert megbánod!!!

- Pont olyan, mint egy kistigris dorombol – mondta megint a nagydarab srác, nevén nevezve Emmett mint később megtudtam.

Ekkor minden oknál fogva a lány arcizmai kisimultak, mintha valaki nyugtatta volna. Utána bólintott egyet, amit nem értettem.

A beszélgetés többi részére nem nagyon figyeltem. Elindultam beiratkozni és utána az óráimra. Minden nagyon unalmas és békés volt. Utolsó órára mentem be, éppen amikor megláttam Ő-t a legutolsó szabad hely nála volt.

- Ez egy tökéletes alkalom az ismerkedésre –gondoltam magamban és erre el is mosolyodtam. Elhaladtam a ventilátor mellet és eközben a lány megmerevedett. Mintha érezné vámpírok számára ínycsiklandó illatom. Furcsa, nem is kicsit…

Odaadtam a kis cetlit, mit alá kell íratnom. Elbotorkáltam a padig és leültem ránéztem a bájos lányra, de ott csak mérhetetlen dühöt és fájdalmat láttam az arcán.

- Most rám haragszik? De mért hisz nem ismerhet… Azt se tudja, hogy milyen vagyok akkor mi ez az előítélet? –kérdeztem magamtól, de olyan mérhetetlenül megbántott a lelkemben legbelül… már majdnem fizikai fájdalmat okozott.

Mikor vége lett az órának gyorsan kiszaladt, ez még jobban bántott. Úgy bánt mintha legalábbis leprás lennék. Na, mindegy még egy hely ahol utálnak, előítélettel bánnak velem!

Összeszedtem a cuccomat és elindultam a tanulmányi iroda felé. Amint beléptem meg láttam az angyalomat amint veszekszik a titkárnővel Msr. Cope –pal.

- Itt az ideje a bemutatkozáshoz. –határoztam el magamban.

- Szia, én Edward Masen vagyok,te biztos Isabella Cullen ugye? –kérdeztem barátságosan és kezet nyújtottam

Habozott, de nem tudom mitől és utána elfogadta a kezemet. A keze jéghideg volt ugyan úgy mint minden vámpíré. A felismerés villámcsapásként nyilallt belém. VÁMPÍR!!

- Csak Bella –felelte csilingelve

Kockázatos, de meg kell beszélnem vele. Úgy látom Vega. Ha ő vámpír, akkor a családja többi tagja is. Odahajoltam a füléhez, közben rémült pillantásokat vetett rám.

- Tudom mi a titkod…. –ezzel a 4 szóval elértem, hogy teljesen megmerevedjen – Gyere el az erdőbe most velem oké? –kérdeztem és kicsit el is mosolyodtam elképedt arcát látva.

- Oké - makogta – Semmi baj hölgyem majd elintézem máshogy –mondta utolsó szavait a titkárnőnek, aki bólogatott nagy serényen.

Szépen lassan kimentünk az épületből a szitáló esőre, de mindketten csöndbe burkolózva. Beértünk az erdőbe és amikor kellő távolságra voltunk felé fordultam és hozzá kezdtem a magyarázáshoz:

- Tudom mi vagy!!- mondtam teljesen nyugodtan

– Nem zavar, gondolom a családod többi tagja is… - nem fejeztem be, úgy nézett rám mintha megőrültem volna és a diliházból szabadultam volna.

- Mi is vagyok? –kérdeztem közömbösséget színlelve

- Vámpír – mondtam ki halál nyugodtan. Hogy ijedhettem volna, meg amikor 16 évet vámpírokkal éltem le.

- És te nem félsz tőlem? –kérdezte megrökönyödötten, ilyenkor is annyira édes. Kizárt, hogy bánthatna.

- Nem –feleltem és léptem egyet felé, hogy meggyőzem igazamról, valami nagyon hátsó eldugott része az agyamnak villogott, hogy VESZÉLY, de ezt az idők folyamán teljesen elnyomtam magamban. Ő ekkor, hátra. Megfordult és szippantott egyet a friss oxigénből mely nekem szükséges. Neki nem. Sajnos sok különböző van bennem és benne.

- Ha tudod, mi vagyok akkor félned kéne rettegned... Egy csepp félelem sincs benned? –kérdezte és szerintem most sororlja magában az elmegyógy intézeteket ahova becsukathat…

- Nem nincs – feleltem mosolyogva és áthidaltam a három lépés távolságot köztünk.

- De mért? Félelmetes vagyok, egy szörnyeteg. –mondta lehajtott fejjel. Meg kell vigasztalnom így olyan elesettnek tűnik.

- Hogy gondolhatsz ilyet? Te egy angyal vagy. Nálad tisztább lelkű embert nem láttam még – mondtam és a kezemmel az arcát kezdtem simogatni, ami nagyon jól esett, pihe-puha selymes bőre volt.

- Pont itt van a gond! Nem vagyok ember, nem eszek nem iszok, és ami a legfontosabb nem öregszem –üvöltötte és könnyek nélkül elkezdett zokogni,annyira szívfacsaró látványt nyújtott, hogy muszáj volt megölelnem,ha ez életem utolsó tette is. Nem tiltakozott belesimult az ölelésembe, annyira jó érzés volt soha de soha nem mozdultam volna meg legszívesebben.

- Nyugodj meg nem vagy rossz és nem is félek tőled… sőt megnyugtat a társaságod. –mondtam őszintén mosolyogva

- Én ezt már nem értem elég nagy baj az is, hogy itt beszélgetünk a válós énemről és te olyan felelőtlen vagy, hogy itt ölelgetsz egy vámpírt, aki egy pillanat alatt elvesztheti az uralmat maga fölött. De téged úgy látom ez hidegen hagy. Úgy látszik, fordítottam forognak ebben az édes fejedben a kerekek – mondta felbőszülten, de nekem fület szúrt egy szó, amit szerintem nem akart oda mondani.

- Édes? –húztam fel a szemöldökét

- Hát…. ő izé … hát ezt hangosan is kimondtam? –vakargatta a fejét és szerintem legszívesebben elsüllyedne itt helyben.

- Igen, de mért is édes? – kérdeztem mosolyogva, két lehetőség van az első tetszem én is neki úgy ahogy nekem tetszik Ő a másik pedig, hogy dühből mondta ki,véletlenül.

- Hát… mert nem tudom… - válaszolta akadozva, de szerintem már rég elpirult volna ha teheti…

- Vagy nem akarod elmondani – ezzel hátrafordultam és elkezdem araszolni az erbő belsejébe.

Nagyon rosszul esett, hogy nem osztja, meg velem miért mond rólam ilyen jelzőt. Valamilyen szempontból viszont sért, hogy nem az első megoldás a helyes. Már majdnem beértem a fák közé és már semmiben sem reménykedtem, de utánam kapott a kezével és meg is fogta az én kezemet. Jóleső borzongás futott végig rajtam. Megfordultam és kérdőn néztem rá mire ő hátradugta a kezét és lehajtotta a fejét mint akit rajtakaptam valami csínytevésen és most várja a kiszabott büntetést.

Alányúltam az állának és felemeltem mélyen a szemébe néztem és megkérdeztem:

- Elmondod, hogy mért mondtad azt, hogy édes? És ne próbálj meg kibúvót keresni. –kérdeztem és láttam rajta, hogy most fog jönni a színtiszta igazság

- Hát azért mert… - kezdte

Ekkor egy váratlan dolog történt, ami szerintem őt is meglepte. Jessica futás közben a nyakamba vettette magát, és a földre estem a hirtelen súlytól.

- Jajj annyi helyen kerestelek már cukipofa! – vigyorogta a képembe, de én legszívesebben letöröltem volna a képéről. Nagy nehezen lekászálódott rólam, de a huncut fény csillant a szemébe, amikor a zavarban és dühtől izzó szemekkel néző Bellát pillantotta meg.

- Jessica te meg mi a fütyfenét keresel az erdőben? Nem hallottad, hogy veszedelmes óriás medvék vannak ere felé? Szerintem menj, el mielőtt idejön valamelyik és szépen megzabál – szólt szerelmem gúnyosan Szerelmem?!? Na, ezt is elértük, hogy teljesen magába bolondítson ez a lány. Ezen én egy jót kuncogtam.

- Eddy maci, ha kell megvéd ezzel a két izmos kezével! –felelte a hárpia kit legszívesebben én magam löknék egy kiéhezett grizly elé.

- Eddy maci? –kérdeztem fintorogva, nekem ez cseppet sem tetszik, az meg vérkép nem, hogy Bella szomorúan csillogó szemeibe kellett néznem.

- Igen cicácskám –nevette Jessica utána gorombán nézett Bella felé és olyat tett, amit nem hittem volna!

Mi lett volna ha 2. fejezet

2. fejezet

Az igazság úgyis kiderül…

(Bella szemszöge)

A tanulmányi irodában álok és éppen, veszekszek, amikor kinyílik az ajtó és bejön rajta Edward. Na, ez is a te szerencséd Bella, ennyi erővel fejjel mehetnék a villamosnak, az nem fájna annyira, mint gorombán viselkedni vele. A világon a legcsodálatosabb teremtésével. Annyira tökéletes. Ilyen sármos , jóképű ember a világ nem hord a hátán még egyet.

- Bella ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből. – korholtam magam ma már sokadára

Elindult felém, és a légezésemet leállítottam, hogy nehogy baj történjen.

- Szia Edward Masen vagyok, Te pedig Isabella Cullen, ugye? –kérdezte féloldalasan mosolyogva

- Csak Bella –haboztam megfogni a kezét. Félek, hogy visszaretten a hűvös és keménységétől. Na, mindegy dupla vagy semmi játék - Sajnálom, hogy olyan csúnyán néztem rád bioszon, nem volt szándékos csak nagyon rosszul voltam - füllentettem

Ahogy megérintettem a kezét felismerés nyilalt a szemébe ezek után odahajolt hozzám és a fülembe súgta:

- Tudom mi a titkod…. –ezzel a 4 szóval elérte, hogy teljesen megmerevedjek – Gyere el az erdőbe most velem oké? –kérdezte és én tágra nyílt szemmel néztem őt, ki kicsit el is mosolyodott.

- Oké - makogtam – Semmi baj hölgyem majd elintézem máshogy –mondtam utolsó szavaimat a titkárnőnek, aki bólogatott nagy serényen.

Szépen lassan kimentünk az épületből a szitáló esőre, de mindketten csöndbe burkolózva. Én azon agyaltam, hogy honnan tudná a titkomat? Hogy ő mire gondolt fogalmam sincs mivel zárt az elméje előlem. Ami nagyon frusztráló. Beértünk az erdőbe és amikor kellő távolságra voltunk felém fordult és hozzá kezdett a magyarázáshoz:

- Tudom mi vagy!!- mondta teljesen nyugodtan

– Nem zavar, gondolom a családod többi tagja is… - nem fejezte be, én meg kezdtem kételkedni ennek a fiúnak józan eszét illetően.

- Mi is vagyok? –kérdeztem közömbösséget színlelve

- Vámpír – mondta ki halál nyugodtan. Ha tudja mi vagyok akkor mért nem fél tőlem? Ez nem normális reakció egy embertől. Beszélnem kell Carlisle – vel, hogy milyen jó pszihologus ismerőse van. Ennek a fiúnak az kéne, szerintem.

- És te nem félsz tőlem? –kérdeztem megrökönyödötten

- Nem –felelt és lépet egyet felém. Én ekkor, hátra mert már annyit beszéltem, hogy elfogyott. Megfordultam és szippantottam egyet a friss oxigénből mely az embereknek éltető. Nekünk csak a beszédhez szükséges.

- Ha tudod, mi vagyok akkor félned kéne rettegned... Egy csepp félelem sincs benned? –kérdeztem

- Nem nincs – felelte mosolyogva és áthidalta a három lépés távolságot köztünk.

Ez így nem fog menni, ha ilyen csökönyösen bajba akarja sodorni magát.

- De mért? Félelmetes vagyok, egy szörnyeteg. –mondtam lehajtott fejjel

- Hogy gondolhatsz ilyet? Te egy angyal vagy. Nálad tisztább lelkű embert nem láttam még – mondta és a kezével az én arcomat kezdte simogatni, ami nagyon jól esett volna, ha nem kerülök közel a csuklójához.

- Pont itt van a gond! Nem vagyok ember, nem eszek nem iszok, és ami a legfontosabb nem öregszem –üvöltöttem és könnyek nélkül elkezdtem zokogni

Megint megérintett, de most átölelt, ami furcsa annyira jól esik, hogy a vámpír részemnek is élvezetes, és ezt most nem a vérére értettem habár még mindig nagyon hívogató.

- Nyugodj meg nem vagy rossz és nem is félek tőled… sőt megnyugtat a társaságod. –mondta mosolyogva

- Én ezt már nem értem elég nagy baj az is, hogy itt beszélgetünk a válós énemről és te olyan felelőtlen vagy, hogy itt ölelgetsz egy vámpírt, aki egy pillanat alatt elvesztheti az uralmat maga fölött. De téged úgy látom ez hidegen hagy. Úgy látszik, fordítottam forognak ebben az édes fejedben a kerekek – mondtam felbőszülten és véletlenül az édest is kimondtam hangosan.

- Édes? –húzta fel a szemöldökét

- Hát…. ő izé … hát ezt hangosan is kimondtam? –vakartam a fejem és legszívesebben elsüllyednék

- Igen, de mért is édes? – kérdezte mosolyogva

- Hát… mert nem tudom… - válaszoltam akadozva

- Vagy nem akarod elmondani – ezzel hátrafordult és elindult befelé az erdőbe

Erre nagyon megsajnáltam meg magamat hibáztattam így hát utána kaptam és meg is fogtam a kezét. Ezen biztos meglepődött, mert hátrafordult és kérdőn nézet rám mire levettem kezéről a kezemet és hátam mögé dugtam és lehajtottam fejemet, mintha rosszat csináltam volna. Alányúlt és felemelte mélyen a szemembe nézett és megkérdezte:

- Elmondod, hogy mért mondtad azt, hogy édes? És ne próbálj meg kibúvót keresni. –kérdezte és nekem nem volt más választásom, mint hogy bevalljak neki mindent.

- Hát azért mert…