Starlight 8. fejezete

8. fejezet

(Edward szemszöge)

Amikor odaértem a családomhoz meghallottam két eget rengető sikolyt. A gazdájuk Bella és Stella volt. Azonnal vissza szerettem volna szaladni Demetrivel de megállítottak a fiúk.

- Ne menjetek semmi baj sem lesz. – szólalt meg Alice nyugtatólag

- Micsoda? – hördültem fel - Bellának és Stellának valami baja lehet segítenünk, kell!

- Szívem, láttál valamit a lányokról? – kérdezte Jazz

- Igen, de nem mondom meg, hogy mit. –jelentette ki higgadtan – és te sem olvashatsz a gondolataimba

Ekkor még egy sikítást hallottam mire kitéptem magam Emmett szorításából.

Futottam, futottam mire elértem a rétet a két lány a kék tűzben égett. Szörnyülködve néztem, de nem tudtam mit kéne tenni. Ekkor a családom többi tagja is ideért és ők is nézték a lányok tüzét, de ekkor egyszerre két dolog is történt Alice boldogan felsikított, és a lányok tüze alábbhagyott majd teljesen elaludt.

( Bella szemszöge)

Amikor egybe rakta a kezünket elszabadult a pokol. Elkezdtünk égni az átváltozás ehhez képest 100-szor jobb volt. Rettenetes, nem tudtam sem gondolatokban olvasni se semmit. Úgy látszik minden erőt blokkoltam körülöttem. Stellával még mindig fogtuk egymás kezét. Kétszer volt intenzívebb a láng akkor mindketten felsikítottunk. A végén már léptek zaját hallottam. Ekkor szűnt meg folyamatosan az égés. Végül pedig teljesen abbamaradt. Szembe találtuk magunkat családunkkal, akik tágra nyílt szemmel néztek minket. Ránéztem testvéremre és én is ugyan úgy ledöbbentem. Stella már teljes értékű vámpírrá változott, de a szeme azúrkék volt. Na, az meg hogy lehet? Ekkor 4 ölelő kart éreztem derekamon.

- Anyu, anyu annyira hiányoztál! - sírta Nessi - Gyönyörű lettél.

- Jó újra nyitott szemmel látni habár az új szemszínedet még meg kell szoknom. –mondta Edward és szenvedélyesen megcsókolt

- Szemszínemet? –kérdeztem döbbenten, amikor vagy öt perc múlva elvált tőlem – Mért milyen lett?

- Azúrkék – válaszolta nemes egyszerűséggel.

- Micsoda? Ugyan olyan színű, mint Stellának? –kérdeztem megilletődve

- Igen, de most menjünk a házunkba, mert be szeretnék mutatni valakit és lenne mit megbeszélnünk –mondta Carlisle boldogan

- Oké – mondtuk kórusban

Elindultunk haza és meg kellett mondanom, hogy sokkal gyorsabb lettem és ez úgy látom Stellára is ráragadt. Amikor haza értünk kicsapódott az ajtó és egy úgy 4 éves kislány szaladt ki rajta boldogan nevetgélve. Azt máris észrevettem, hogy félvér mint Nessi. Esmehez és Carlisle-hoz szaladt és Esme boldogan megölelgette.

- Jaj, anyu apu azt hittem sosem jöttök már haza. - mondta a lány nevetgélve - Ő Bella és Stella? –és ennél rám és húgomra mutatott

- Igen kicsim ők azok. – felelték boldogan – Bellának köszönheted az életed

- Esme ő a te kislányod? De hogy amikor elájultam nem változtál azonnal vissza? –kérdeztem megrökönyödve

- Nem, nem változtam vissza és ő a lányunk Leila Elizabeth Cullen. - mondta Esme csillogó szemekkel.

- Gyertek már be! Eli meg fog fázni pólóban. –szólt Alice az ajtóban toporzékolva és csak most vettem észre, hogy még mindig tátott szájjal bámultam Esme kezében lévő kislányra. Szerelmem elkezdett kuncogni mire megpördültem a tengelyem körül és értetlenül néztem rá.

- Azt gondolta Leila, hogy milyen gyorsan tudsz e futni, és hogy szeretsz-e barbizni. –kuncogta még mindig, amikor megszólalt Emmett

- Kishercegnő, a kérdésedre a válasz Bella tud a leggyorsabban futni és imád barbizni – mondta Emmett Leila fülébe súgva és ekkor Leila a nyakamba ugrott.(Szó szerint)

- Ez az, ez az játszunk? – kérdezte buzgón

- Hát, persze de majd később rendben? –kérdeztem, de nem mertem megfogni nehogy összeroppantsam szegénykét, most még erősebbek lettünk Stellával. Apropó Stella hol van? Megfordultam és még a tátott szájjal bámuló Stellát láttam mellettem. Ezen kuncognom kellett. Közben Esme bement Leila-val, mert le kellett fektetni

- Stella, hahó!!!Föld hívja Stellát! –nevettem és megfogtam a kezét, ami nagy hiba volt egy hatalmas tűz-víz bomba rázta meg az erdőt.

- Mindenki megmerevedett és senki sem mozdult meg, legelőször félszemmel húgomra sandítottam, aki kihúzta a kezét a kezemből és a „ROBBANÁS” abbamaradt.

--Na, jó ezt, hogy a fészkes fenébe csináltátok? –kérdezte Emmett mackós hangján, aztán még rátett egy lapáttal – Még egyszer!!! – kiáltotta mire Rose és Alice egyszerre kólintotta fejbe.

- Na, jó be kéne mennünk tényleg mert ez így nem jó! –mondta Carlisle egy perc csönd után

Bementünk és leültünk a nappaliba a párunk mellé Leila meg fent volt Esme-ék szobájában. Az eggyik kanapén én Edward Alice és Jazz ült. A másikon Reneesme meg Jacob és Sella meg Demetri míg az egyik fotelban Carlisle Esme, a másikban Rose és Emmett ült.

- Na, jó ez meg hogy történt? –kérdezte Stella

- Nem tudom, de lehet hogy ez is az új „erőnkhöz” tartozik. –mondtam a véleményemet

- Szerintem ki kéne próbálni mindent, nehogy legyen még egy ilyen incidens –mondta Carlisle diplomatikusan

- Oké, de hogyan? Nem nyúlhatunk Bellával egymáshoz? –kérdezte Stella kicsit hisztérikus hangon, de végülis igaza van azért az nagyon rossz lenne.

- És ha kesztyűben járkálnátok? Így másra sem lehettek veszéllyel. –mondta Alice

- Ez egy kivitelezhető ötlet. –mondta az én édes angyalom

- Oké, kaptok még egy hetet, hogy mindent megtudjatok az új képességekről és tulajdonságokról. Utána vagy vissza mentek a suliba vagy el kell költöznünk. - mondta a családfő

- Oké – sóhajtotta mindenki

- Nem akarunk senkit sem kötelezni ezért van választási lehetőség –mondta Esme szeretetteljes hangon – De azért kicsit furcsa, hogy csak az év első napján jelentetek meg.

- De anya Stella még nincs beíratva –mondta Rosalie

- Ez igaz de ez még hasznunkra is válhat. Mivel Bella és Stella között nagyon sok a hasonlóság ezért az lesz a hivatalos verzió, hogy valóban Bella testvére csak amikor Belláék kicsik voltak kettéválasztották őket és külön, külön más- más árvaházba rakták be. De Bella valahogy rájött erre és elhoztuk Stellát is. Az adoptáció viszont nem két nap ezért is maradtunk itthon, de Stella hozott magával egy vírust, ami megfertőzött minket. –csicseregte a kis koboldszerű nővérem

- Ez briliáns terv szívem –mondta Jazz

- Tudom –erre meg kihúzta magát Alice és egy vakító mosollyal ajándékozott meg minket.

- Jól van 1 óra múlva legyen mindenki a Baseball tisztáson –mondta mosolyogva Carlisle –Ja és Bella kérlek ne nagyon érintkeztettek Stellával.

- Oké –mondtuk egyszerre Stellával és egymásra mosolyogtunk

- Kicsikém tudod mit lehet egy óra alatt csinálni ? –kérdezte Edward féloldalasan mosolyogva

- Nem, mit? –kérdeztem izgatottan

- Hát kitakaríthatjuk a kis kunyhónkat… vagy megismerkedhetnél a család legifjabb tagjával –vigyorogta

- Hát inkább a második választás lenne –mondtam elgondolkozva, nagyon kíváncsi voltam már a kicsi Leila-ra