Mi lett volna ha 1. fejezet

Mi lett volna ha…

1. fejezet

(Bella szemszöge)

A nevem Isabella Cullen. Barna hajú vagyok arany színű szemeim vannak normális testalakom. 17 éves vagyok, nevelőapámmal Carlisle Cullen-nel nevelőanyámmal Esme Cullen-nel és testvéreimmel: Rosalie és Jasper Hale Emmett és Alice Cullen-nel élek együtt. Van egy nagy családi titkunk. Vámpírok vagyunk, de nem a szokásos éberölő vámpírok. Mi csak állati vért iszunk. Hogy mért? Erre egyszerű a válasz van annyi kontrolunk, hogy kibírjuk emberek társaságában anélkül, hogy meg ne öljük őket, de viszont lehet egy majdnem hétköznapi emberi életünk.

Ha hiszitek, ha nem mi is érző lények vagyunk. Szeretnénk mi is normális életet élni. Ezért is járunk mi „Cullen” gyerekek iskolába. Mindenki megpróbál örökkévalóságában egy kicsi jó cselekedni. Esme árvaházakba jár. Carlisle orvos. Mi pedig mivel „gyerekek” vagyunk, ezért mi koptatjuk az iskolapadot. Mi mást tehetnénk? 17 éves kinézettel nem is vennének fel sehova dolgozni, aminek haszna is lenne. Ma is iskolába készülünk, az embereknek ez fontos nap lesz, jön egy új diák a neve Edward Anthony Masen. Hogy ezt honnan tudom? Vannak a vámpíroknak különleges képessége nekem gondolatolvasás. Alice-nek a jövőbelátás a képessége, Jaspernek az érzésmanipulálás. Carlisle-nak a hatalmas önkontroll Emmett-nek a hatalmas erő. Rosalie-nak az áhítatosság, de nevezheted csökönyösségnek is. Esme-nek a hatalmas szeretet. Ez vagyunk mi. Ha külső szemszögéből néznénk nagyon szépek és félelmetesek vagyunk, és nagyon ridegek. Hát, ami azt illeti, egyáltalán nem vagyunk ridegek, de nem barátkozhatunk, emberekkel az kockázatos lenne. Na, ennyit rólunk. Irány a dögunalmas iskola. Szépen elindultam emberi tempóba, a nappalinkba, ahol a többiek várnak rám, útra készen.

- Na, végre annyira izgatott vagyok már –csicseregte pöttöm húgom boldogan

- Mért is eddig ugyan olyan unalmas volt minden egyes nap. – mondta Emmett –Á talán ma kihívok egy sulis nagymenőt verekedni!! Húúú de vicces lenne –folytatta gondolatban

- Emmett ez nem jó ötlet nem szeretnénk Carlisle-nak több munkát adni a balesetin. –mondtam unottan nagyra nőtt testvéremnek

- Most mért? Csak egy kézzel játszanák –röhögte

- Mert egy legyintéssel is megölhetnéd okos tojás – mondtam

- Na, jó gyerekek irány az iskola. Aztán jó legyetek –kuncogta Esme

- Na, akkor ki melyik kocsival megy? –kérdezte Rosalie unott hangon miközben körmét piszkálta

- Bella én Jazz megyünk az Astor Martinnal Ti meg a BMW vel –mondta Alice

- Oké –mondtuk mindannyian

- Bella remélem, most nem fogsz 200-zal menni a suliba. –dorgált meg Esme

- Ó dehogyis nem, sőt még gyorsabban –vigyorogta Jasper –Mert 5 perc múlva elkésünk

- Jól van –sóhajtotta anyánk – De ne kapjanak el a rendőrök

- Ha rajtam múlik nem fognak, tudod jól, hogy tudom, mikor jönnek –mosolyogva a fejemre böktem

- Ez igaz de akkor is óvatosan, attól, hogy ti jó reflexűek vagytok attól az emberek reggel nagyon fáradtak –mondta még mindig anyáskodva Esme

- Már csak két perc –vigyorogta Jasper

- Na, menjetek, mert elkéstek –mondta édesanyánk –Már Rose-ék elindultak úgy látom

Bólintottunk és elindultunk vámpír tempóba a kocsihoz. Meg döntöttem a gyorshajtási rekordomat.300-al suhantam végig Forks utcáin és egy éles balkanyarral bevágódtam a parkolóba.

- Na, ez szép volt hugi 2 perc alatt az iskolában. Ez nem semmi. Megdöntötted a saját rekordodat. –vigyorogta a képembe Emmett ekkor egy Volvo hajtott a parkolóba, és két hellyel arrébb parkolt le. Aki kiszállt attól még a szám is tátva maradt. Ő lesz az új diák, gondolom. Te jó Isten nagyon elbűvölő volt első ránézésre, de ahogy megnéztem…. Bronzvörös haj zöld szemek gyönyörű arc kidolgozott felsőtest hívogató ajkak Na Jó Bella kicsit túl mentél azon a bizonyos határon!!!! –korholtam magam

- Na mi van kistigris bejön az új fiú ? –húzogatta a szemöldökét Emmett de ezt olyan hangerővel mondta, hogy szerintem az új srác is meghallotta. A FRANCBA, na, jó ha eltudnák vörösödni rég megtettem volna. francba Emmettel…

- Emmett pofa be 1 nem vagyok kistigris 2 hagyj békén mert megbánod –morogtam dühösségnek leplezve zavartságom.

- Pont, mint egy kistigris dorombol – röhögte Emmett és ekkor Alice szólt gondolatba

- Bella hagyd, csak egy verekedést akar megint kiprovokálni, ne is figyelj rá! –gondolta Alice én meg egyetértően bólintottam

- HÉ, nem ér kihagyni a kicsit a beszélgetésből, persze a kicsit mindenből kihagyjátok… - mondta sértődöttséget színlelve, lehajtva alsó ajkát

- Nagyon vicces, de most már fogd be –vigyorogtam rá és lepacsiztam Alice-el

- Kistigriském haladjál órára, mert még rátámadsz a hódolódra – röhögte Em

Újra felment bennem a pumpa mintha én bárkit is képes lennék bántani… Emmett most nagyon túl lőtt a célon…

Puffogva léptem be a matek terembe hol sok ámuldozó gondolat szállt felém

- Óh de gyönyörű, bárcsak az én barátnőm is ilyen lenne –gondolta egy fekete gyerek a nevét nem tudom

- Huhh, van benne egy ilyen furcsaság, de attól még bombázó –hát igen ez Tyler Crowley

- Ez a bányarém nem tudom, mért szebb nálam biztos plasztikáztatja magát –Jessica Stanley

Ezen mosolyognom kellett, olyan képtelen ötlet. Leültem a leghátsó padba és vártam Jasper - éket. Nem sok idő telt el belibbentek az ajtón. Jaspernek megkínzott arca volt a sok illat miatt. Alice pedig boldogan jött az én padomhoz. De az előttem lévő padnál negáltak és lepakolták a cuccakat és hozzám fordultak.

- Ne foglalkozz Emmettel Bella. Tudod jól, hogy ő ilyen nem tehetsz ellene semmit, maximum annyit, hogy nem idegeskedsz rajta –gondolta Alice – Hülye szegény nem tehetünk semmit.

- Bella te most Emmett hülye beszólására zavarba jöttél? Ilyen már nem történt 100 éve. Emmett viceit már megszokhattad volna… De most szerintem az új gyereknek is köze van hozzá. Határozott vágyat éreztem nálad, amikor végig néztél rajta, utána meg bosszúságot, de szerintem az Em miatt van. –diagnosztizálta Jasper, és egy nagy adag nyugalmat kaptam tőle

- Nyugalom, nem kell pesztrálni nagy kislány, vagyok már. –mondtam kicsit ingerülten Mért akar mindenki rám vigyázni?

Eltelt nagy nehezen úgy az óra, hogy meg sem szólaltam, már a legeslegutolsó órámon ülök, ami biológia és a terembe bejön Edward. Odament a tanárihoz odavitte a kis cetliét amit alá kell íratni. A tanár pont mellém ülteti. Elhalad a ventilátor mellett és megéreztem az illatát!!!

Egyszerűen csodálatos finom íncsiklandó áá meg kell kóstolnom csak egy kicsit… Nem lenne baj belőle csak egyetlen emberélet. Mi az a halhatatlansághoz képest. Carlisle és Esme is megbocsájtaná nem? Ez nem olyan sok… De akkor is meg kell kóstolnom… Annyira egyszerű lenne, csak kicsalom az erdőbe. Vagy itt és most végzek vele…. NEM BELLA EZT NEM TEHETED MEG A SZÜLEIDDEL!!!! TEM TEHETED KI KELL BÍRNOD!!!!!!!! MUSZÁLY!!!!!

Nagyjából lenyugodtam, de észrevettem, hogy nagyon bámul biztos azt hiszi, hogy egy phszihopata állat vagyok. Egy szörnyeteg. Végülis ez igaz. Az vagyok egy lelketlen szörnyeteg, aki épp most akart lemészárolni egy ártatlan embert. Undorodom magamtól. De az illata valami fenséges. NEM SZABAD EZZEL FOGLALKOZNOD BELLA!!!NEM SZABAD!!! CARLISLE-ÉRT ÉS A CSALÁDODÉRT!!! Nem tehetem, ezt meg velük inkább elmegyek… Jó messzire és két évig vissza sem jövök. Vagy átrakatom magam a biosz osztályból. Igen ez lesz, a megoldás szépen elkerülöm őt. Nem lesz egy óránk sem egybe akkor az tökéletes lesz. Még egyszer rápillantottam és szomorúságot véltem felfedezni az arcán. Na, ügyes vagy Bella sikerült még elszomorítanod is. Gratulálok.

Mire a gondolatmenetem végére értem kicsöngettek és kirohantam (emberi tempóval) a teremből. Egyenesen a tanulmányi irodába mentem Mrs. Cope –hoz.

Ahogy beléptem az asztalhoz vettem az irányt és a kissé cserfes titkárnőhöz fordultam az áthelyezési gondommal.