Starlight 3. fejezet

3. fejezet

Az iskolában

(Edward szemszög)

Egész éjszaka csak Demetrivel beszélgetünk,most is folyik a társalgás.Épp szerelmem kérdez tőle.

-Mi volt az a feladat amit nem bírtál teljesíteni?-kérdezte Bella kiváncsinan

-Az volt, hogy vegyem el Jane-t akit nagyon utálok.Mert nagyon gonosz és szeret ölni.-mondta de a gondolatai töbet elárultak azt gondolta amikor megmondta neki Aro, hogy elkell vennie a kis Jane-t és , hogy mi lett volna a következménye ha elfogadja a parancsot.

-Értem-mondta édesem szűkszavúan és látszott rajta a szomorúság.

Ekkor Alice táncolt le a lépcsőn.

-Srácok,Srácok!!!-szólt vidáman,de a gondolatait elrejtette előttem.Folyton gyerekdalokat énekelgetett fejben ami kissé idegesítő volt.

Szerelmem szeme felcsillant úgyhogy következtetek, hogy ő tudja már.Mért kell neki mindenről tudni nekem meg mért nem… ez így nem fer.-gondoltam durcásan,persze megint elfelejtettem, hogy ő is hallja az én gondolataimat. Mikor ezt megállapítottam akkor hangos nevetést kaptam az arcomba,ami Bellától származott.

-Na szépen vagyunk,kiröhögni egyszerű de nem bírom megszokni , hogy sok képességed van.És ami mégjobban zavar az, hogy nem fer te tudsz olvasni a gondolataimba de én nem ez olyan nem jó-mondtam a végét durcásan

-Bocsi-mondta cseppet sem megbánóan

-Hadjátok abba!-szóltak többen egyszerre

-Na Dem te kapsz egy fekete ferrárit amivel járkálni fogsz suliba meg mindenhova.-mondta Alice-Azonkívül kapsz egy iskolatáskát néhány füzetetés egy szobát ami a 2. emeleten röktön jobbra lesz.

-Ó, ezt mind nekem?-kérdezte fura hangon-Biztos???

-Persze már te is a család tagja vagy.-mondtam

-Edward neked rendeltem egy sötétített ablakos Volvot.Iskolatáskát és sulis cuccokat –mondta Alice,de engem csak a Volvo rész érdekelt.

-Bella, te suliscuccokatés egy tűzpiros Astor Martint,Rosalie egy BMV-t és suliscuccokat, Em te egy korszerű telepjárót és suliscuccokat, Carlisle te egy Mercedest.

Mindenki megköszönte és elment a párjával a szobájukba.

Reggel Nessi hamar felkelt mert nagyon izgult.Felkeltettük Jacobot és indultunk az iskolába. Reggelre tényleg megérkeztek a kocsik.Kedvesem könyörgött hogy az ő kocsijával menjünk.Sikerült neki kiharcolnija,tehát az Astor Martinnal mentünk 3-man Én Bella és Demetri.Az én Volvommal mentek Jazzék, Nessi és Jacob pedig a ferrárival.Amikor beértünk a parkolóba minden szem ránk szegeződött.Bella körém húzta a pajzsát és így hallhattam a gondolatait

-Edward, hallasz?Engem ez nagyon idegesít,muszály bámulniuk?-kérdezte gondolatban,erre én hangosan felkuncogtam.Első utunk a titkárságra vezetett ahol megmondtuk nevünket és kikaptuk órarendünket ami jó a vámpírságban az az,hogy mindent eltudunk érni könnyűszerrel.Bella és az én órarendem ugyan az.Ez engem mérhetetlenül boldoggá tett mivel együtt lehetünk. Demetrinek is ugyanaz az órarendje mint nekünk egy kivétellel az a spanyol de ott Alice-el és Nessi-vel van együtt.

-Amint kiléptünk a titkárságról megnéztük az órarendünket.És amit mind nagyon utálunk az a tesi és pont az az első óránk,na mindegy ezt is túlfogjuk élni valahogy.

-Na mi mentünk tesire,sziasztok az ebédlőbe keressetek elég helyet-köszöntünk el

A tesnevelés szörnyű volt egy az,hogy muszály volt lassúnak lennünk, a másik pedig az, hogy feleségemet többször nagyon méricskélték ami nekem egyáltalán nem tetszett.Főleg egy gyereknek valami Mike volt. a nézése mellé gondolatok is társultak

-Húúúú de jó bőr, elvinném egy körre.-gondolta

Ekkor nekem egy morgás képződött a melkasomban és nem birtam nem még erősebben szorítani kedvesen derekát. Mivel Bells is hallota a gondolatot ezért nyugtatólag megsimította a kezem.Ez hatásos volt mert megnyugottam tőle.A nap többi része unalmasan telt.Az ebédlőben voltunk már amikor odajött hozánk ez a Mike és elkezdett Bellának dumálni.

-Szia szívem mi lenne ha te nem ezeknél ülnél hanem hozzánk.-mondta ezt egy öntelt vigyooral az arcán.Ekkor kedvesem megszólalt kicsit sem barátságosan.

-Mit képzelsz magadról?Ki vagy te egy hülye kis fiú?Szerintem azonnal húzz el innen amíg teheted-szólt ingerülten szerelmem

-ŐŐ..izééé fujj idegbeteg ribanc-szólt üvöltve a gyerek.Na nálam itt telt be a pohár mindanyian egyszerre monrdultunk fel.Fel áltam és odamentem hozzá és vészjóslón a fülébe suttogtam.

-Ha még egyszer így nevezed a kedvesemet nem leszek ilyen gyengéd!!! megértetted vagy elkell ezt is magyarázni?!?-szűrtem a fogaim közt

-Ne…e…e…m ke.e…e.l bo….cs….áá..nat….Bella-mondta Mike botló nyelvel

-Jólvan a közelébe se lássalak megértetted?-kérdeztem még mindig idegesen..

-oké,megértettem nem fogsz!-mondta és már futott is el…

Visszamentem a többiekhez és észrevettem,hogy a mindig zajos ebédlő tök csendbe ül.

-Szép volt öcsi-szólalt meg Emmett

-Kicsim nem kellet volna enyire megijeszteni.-szólt szerelmem dorgálón

-Hogy micsoda? dehogynem.. sőt most mondhatni visszafogtam magam,rád senki sem mondhat ilyet.-szűrtem fogamon keresztül,erre kapok egy nagyon szenvedélyes csókot Bellától olyan jó volt máris többet akartam de figyelmeztetnem kellet magamat,hogy egy ebédlőben ülünk és családunk nagyon köszörüli a torkát.Igyhát elszakattam mézédes ajkaitól.

-Demetri tényleg, hogy bírod?-kérdeztem terelésképp

-Jól-mondta büszkén-Csak a tesnevelés szörnyű

-Tudjuk-mondtuk egyszerre.Ezen elkeztünk kacagni.

Haza ugyan úgy mentünk mint ahogy jöttük. Esme mikor hazaértünk megkérdezte, milyen volt az első nap hát ezen jót derültünk!Elmeséltük az ebédlőben történt incidenst utána meg felmentünk ki ki maga szobájába.