Sziasztok!!!!
Sajnálom, nagyon nagyon sajnálom...
Előre láthatólag ez az utolsó fejezet amit kaptok tőlünk:(
Nagyon nehéz volt ezt a döntésemet meghozni... de már rég érlelődött bennem hogy itt a vége. Imádok irni, nagyon nagyon nagyon hálás vagyok annak aki végig itt maradt és sokszor támogatott és segített nekem... Anniyra szeretek írni és titeket is... lázas izgalom fogott el mindig amikor olvastam a kommenteket.... és annyira fájó szívvel hagyom abba.... de sajnos muszály.... nincs időm írni. Suliba kell járnom Jól tanulnom. Nem megy az írás és nem szeretnék olyan lenni aki csak fél évente tud rászánni egy kis időt írni....
Annyira sajnálom, és majd beleszakad a szívem hogy egy év alatt egyik történetemet sem tudtam befejezni....
Nagyon nagyon hálás vagyok nektek... és köszönöm ezt a majdnem 1 évet ami sokszor olyan izgalmakkal telt....:')
Remélem nem haragszotok rám nagyon.....
A következő lehetőségek vannak:
1. Nyitva hagyom a blogot és néha ha időm engedi kissebb novellákat irnák nektek...
erről lesz kirakva egy szavazás!!!
2. Amit szívesen felajánlok hogy akit érdekel az írjon nekem a wowszeri@freemail.hu -ra és megtudhatja hogy mi lett volna a vége a történeteknek....
3. Itt alul megjegyzésbe kérdezzen mindenki amit akar és válaszolok rá.
Ennyit akartam... mégegyszer köszönöm a belémvetett bizalmat..és hogy kitartottatok melletem.....:(
Szeretlek Titeket....
Ildella
ui.: A fejezetért bocsánat hogy össze lett csapva....
Mi lett volna ha… 11 fejezet
Érzések és döntések
(Bella szemszöge)
Elment….. egy utolsó szerelmes csók és vége minden értelemben ez a véget jelenti….. az én végemet hisz’ hogy élhetnék a szerelmem nélkül?? Talán….. remélhetőleg a Volturi vége….
Edward félemberi mivoltának vége…. Mindennek vége. Már-már nem is tudom, hogy lehetnék még ennél is jobban pesszimista… talán már nem…de ki tudja…. Talán csak Jasper, aki amióta Edward elment , gyors vadászatra hivatkozva ő is lelépett…. Nem birta tovább. Alice szerint annyira kiakadt, hogy Alaszkáig futott…. Addig meg sem állt. Szegény tényleg sajnálom… miattam van minden…. vagyis hát Jasper szökése…… meg az hogy Edward belém szeretett….. meg hogy az az átkozott Félix ide jött ebbe az eldugott kis semmi városba….. és itt találta életem szerelmét. Ha én nem lettem volna itt…. Akkor máshol látogatott volna meg…. Ahol nincs Edward…. és akkor a Volturi még mindig keresné…
De akkor is… mindennek vége és ezen nem tudok sajnos változtatni … az összes álom az összes szép emlék kettétörött, mint egy üvegszív…. Ami már csak kicsi szúrós fájdalomkeltő szilánkká válik…. Ami mindenkinek csak fájdalmat okoz, aki csak hozzányúl, vagy közvetlen közelébe férkőzik. Ez vagyok Én egy összetört üvegszív… ami már csak fájdalmat tud okozni aki annyira fájdalmasan összetört, hogy már csak egy ember bírja nagy nehézségek árán összerakni…. De az az ember jelen helyzetben nincs jelen… és nem is lesz jelen sajnos….. és ahogy én gondolom nem is lesz. Elintézi a Volturit és talál nálam egy sokkal szebb vámpírlányt… Nem lesz olyan mint régen nem fog elbűvölőnek tartani mert egy közöllünk.. már nem vagyok számára különleges… sajnos.
Már nincs az a varázs bennem ami volt… már nem tart gyönyörűnek… még talán a szépet sem közelítem meg….. nem nyújthatok semmi mást neki amit egy sokkal szebb okosabb intelligensebb és csodálatosan varázslatosabb vámpírlány erős tehetséggel ami Edward mérhetetlen erejéhez felér megadhat neki.
Én hozzá képest egy nagy nulla vagyok… sajnos.
De tudod mit Bella Ő elment… nem jön vissza.. Soha. Törődj bele, lépj tovább….
Ne sajnáltasd magad…. Kelj fel erről az átkozott kanapéról és kezdj új életet ….
Ahol titokban őrizgetheted az emlékeket, de a külvilág számára nemtörődömséget és kiegyensúlyozottságot rendíthetetlenséget mutatsz. Ez az ez lesz a helyes… nem tehetem azt hogy a mély depresszióm miatt az egész család széthulljon mint egy kártyavár. Tennem kell azért, hogy jobb legyen… nem várhatom hogy a sült galamb a számba repüljön.
Ezekkel a gondolatokkal pattantam fel a kanapémról majd egy határozott mozdulattal már ki is ugrottam az ablakon a pénztárcámmal a kezembe és a garázs felé vettem volna az irányt ha egy pöttöm idegesítő vásárlásmániás kobold vámpír elém nem állt volna és könyörgő boci szemeit bevetve el nem kezdett volna szívszorítóan fájdalmasan kérlelő hangon megszólalni.
- Bella légyszi légyszi légyszi légyszi…. Úgy le vagyok törve….. ezen a bús melankóliámon csak vásárlás segíthet…. Légyszi vigyél magaddal…. – könyörgött és már a kis kezét is összetette
- Alice egyedül is elmehetsz bármikor…. Figyelj nem vagy kislányka, már akinek fognia kell a mamájának a kezét mert fél egyedül bemenni a félelmetes városba. – feleltem célozva arra hogy most nem szeretnék olyan sok ideig ténferegni amíg a húgom felvásárolja az egész plázát
- Tudom, tudom…. De akkor is …. Egyedül nem jó….. higgy nekem….. nem megyünk, be annyi boltba ígérem….. – felelte és még jobbam meresztette a hatalmas boci szemeit
- Ajjjjjjj Alice most nem bocsi. El akarok valamit intézni amihez magány szükséges – feleltem elszántan de megtörtem amikor megláttam elkeseredett boci szemeit, ami ha tudnám hogy tehetségtelen- azt mondanám hogy könny szökött a szemeibe.
– Na jó most nem jöhetsz de ha mondjuk 3 óra múlva találkozunk Port Angelesi pláza aulájában, úgy hogy te nem jöhetsz előbb még a városban sem…. Mert tudod jól hogy úgy is megérzem….. akkor oké gyere és rendezünk csak mi ketten egy csajos vásárlósdit….. – fejeztem be végre kicsit elhúzódott monológomat, ami hatására Alice a nyakamba vetette magát és őrült módjára skandálta a köszönöm szót.
Amint végre kiszabadítottam magam húgom vasmarkának szorításából máris beugrottam a kocsimba és száguldoztam Port Angels felé, de előbb egy éles fékezéssel megűltam kedvesem háza elé és felugorva az ablakon szépen beslisszoltam. Meg sem álltam a szobájáig. Tudom hogy nem szép dolog amit csináltam és amit tenni fogok de ezt muszály… kell hogy emlékezhessek…. Igen ez egy vámpír szájából biztosan röhejesen hangzik de akkor is nekem erre a csöpp fájdalomra szükségem van. Igen akár mondhatni, hogy mazoista vagyok… Lehet hogy tényleg igaz de akkor is kell ez akis fájdalom hogy tudjam hogy igaz volt hogy egy embert szerettem és még most is szeretek….
De Bella megint már csak rajta gondolkodsz….. ez igy nem jó nem fog működni, amit kigondoltál nem rég…. Nem fogsz magadba zuhanni….. annyira…. –róttam meg magam aztán egy elég röheLYes gondolat csúszott megint a fejembe…
- Amúgy gondolkodtál már gondolati Bellám azon, hogy kicsit skrizrofrén hajlamokkal rendelkezünk? – gondoltam és nem bírtam nem kiröhögni saját magam a gondolataim miatt…
Ez azért már durva.. de lehet, hogy csak a gyász a féltés az aggodalom és a szerelem ezt váltja ki belőlem.
Összeszedtem a házból pár Edwardra emlékeztető tárgyat képeket satöbbit…
Visszapattantam a kocsiba majd ténylegesen elindultam Port Angelesig. Majd bementem a plázába és célirányosan elindultam. Először bementem a legelső ékszerboltba, amit találtam és vettem magamnak egy szép fehérarany láncú fehérarany szegényes kristály szívecskét. Amint ezt megvettem rögtön mentem egy papírírószer boltba ahol egy szép képalbumot vettem és egy nagy rengeteg lapos gyönyörű naplót amin szép absztrakt minták és egy oroszlán volt, kis lakatot is kaptam hozzá… majd vettem még pár borítékot és szép levélpapírt. Ezzel is végezve elmentem egy bútorboltba ahol kérés szerint csinálnak különféle bútordarabokat….. persze borsos árért ami engem cseppet sem érdekelt….
Csináltattam két ládikát az egyik faborítású nagy méretű ládika öntöttvas csattal, a másik pedig közepes méretű ládika, ami pont belepasszolt a nagy ládikába az pedig teljes mértékben öntöttvas volt. A fa ládikára faragtattam egy gyönyörű szép félbetört szívet. Ezzel megint csak végezve elmentem egy csak arany megmunkálásával foglalkozó boltot ahol lemásoltattam a napló kulcsát és kiöntettem fehér aranyból és végül rárakattam a nyakláncomra a kristályszív melé. Amikor ezekkel kész voltam ránéztem az órára és akkor vettem tudomásul, hogy már több mint két óra eltelt és nem vagyok készen teljesen. Gyorsan kivágódtam a parkolóba és elmentem egy Port Angelesi bácsihoz, aki csak széfekkel foglalkozik ki is néztem egy közép méretűt, ami nekem tökéletes lesz…. Megvettem ezt is majd mivel megint az órára pillantottam gyorsan vissza is mentem a plázához ahol megláttam a pláza előtt Alice toporogni.
- Késtél!!!!! – rótt meg azonnal
- Jó, bocsi….. de volt néhány elintézni valóm, de itt vagyok nem? – kérdeztem
- Jó oké… de menjünk, mert alig várom, hogy vásárolhassak…. – mondta mosolyogva – Amúgy mért láttam azt hogy egy szállítófiú hoz nekünk egy széfet? – kérdezte felhúzott szemöldökkel
- Én vettem a széfet nekem kell!!!! – válaszoltam határozottan – Amúgy mikorra érkezik…?
- Várj egy picit és megmondom… - válaszolta majd a a jövőbe nézett – Este amikor hazérünk akkor veszi át Emmett.
- Oké akkor hajrá vásárlás…. – mondtam és belevetettük magunkat a vásárlásba…
Sok cuccot vettem magamnak…. Szerintem túl sokat is és a legtöbbje felesleges….. mint például egy tengerkék koktélruha hozzá való Kristály égszer szettel. Én azt mikor venném fel nem tudom….. de Alice ragaszkodott hozzá.
Végre végeztünk a vásárlással…. és mindketten kedvet kaptunk egy mozizáshoz…. Ígyhát beültünk a moziba egy paródiára….. a film úgy volt megcsinálva, hogy közbe volt egy narrátor aki ecsetelte amit már alapból is láttunk…..
Nagyon sokat nevettünk ez alatt a film alatt….
De akkor néztünk a legnagyobbat, amikor a két főszereplő férfiról kiderült, hogy melegek…
Így hangzott az a rész:
- Williams az alkony bársonyos simogató fényében megölelte Jack-et. Williams szemében apró kicsi könnycsepp csillant, meg ami végigcsordult melegségben duzzadó arcán, amit Jack letörölt apró könnyed lágy mozdulattal….. Miközben egymás szemébe néztek rájuk támadt skájvóker Lajos és csubatka ezek után jött Harry Potter is aki kisgatyába rohangálva seprűvel verte őket. Amikor mindezt túlélték, nagyot sóhajtottak majd lágy csók után elmentem aludni.
Hát igen a vége nem volt valami frappáns de nekem így is tetszett…. és ami a legjobb volt hogy nem gondolkodtam Szerelmemen aki épp fogalmam sincs hol van és lehet hogy az életéért kűzd.
Amikor a filmnek vége volt mosolyogva mentünk ki a moziból és Alice szólt h fél óra múlva érnek a szállítók a házhoz, ezért h túlméretezett bátyám ne szedje szét a cuccaimat…. haza mentünk.
Amikor hazaértünk pár perccel rá jött a szállító is és én szépen átvettem a cuccaimat. Megkérdezte vagy ötször, hogy nem kell e segítség, merthogy nagyon nehéz…. de gyorsan lepattintottam azzal a magyarázattal, hogy van elég férfi a háznál… ekkor kijött Emmett a házból karba font kezekkel és hát a kiszállító fiú kicsit megijedt…. ennyit az erős férfiakról.
Bementem a szobámba majd szépen leraktam a dolgaimat a földre leültem melléjük….. és elkezdtem nézegetni a dolgaimat. Már csak arra lettem figyelmes, hogy hangtalanul zokogok.
Na Edward…. remélem jól vagy.. vigyázz magadra szerelmem…. ég veled…. remélem megtalálod a hozzád valót, és boldog leszel az örökkévalóságig…
Pár hét múlva.
Nem hallottunk még semmi új információt se a Volturi felől se Edward felől….
Én minden nap a jól megszokott maszkot mutatom, amin nincs különösebb érzelem. És minden estét a fájó emlékek felhánytorgatásával töltöm. Nekem ez így jó ha külső szemlélő látna akkor azt hinné hogy mazoichta vagyok….
Most szombat van …… 4 hete hogy elment….. Elmentünk egy közös családi vadászatra, amikor megéreztük egy nomád vámpír illatát.
Meg is találtuk pár perc múlva.
5 éve
